A hívőnek szüntelenül Isten jelenlétében kell járnia, aki bármikor számadásra szólíthatja. Minden tevékenységünket a szív folytonos imájának kell kísérnie.
Legyetek éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát (Mt 15,13).
Járj előttem, és légy tökéletes (Ter 17,1).
Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül (Lk 21,36).
Imádkozzatok szüntelenül (1Tessz 5,17).
Szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni (Lk 18,1).
Ez nem terhes kötelesség, mert Isten jelenléte békesség és öröm.
Örömmel töltöd el szívemet (Zsolt 4,8).
Mint anyja ölén a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem (Zsolt 131,2).
Szükséges, hogy lehetőségeink szerint huzamos időt töltsünk imádságban naponta, Jézushoz hasonlóan (vö. Mk 1,35; 6,46; Lk 6,12). De az imádságnak többi időnket is át kell járnia, ugyanúgy, ahogy a gyermeket váró anya minden óráját betölti a testében hordott új élet tudata, még ha kifejezett figyelmét másra fordítja is. Erre az állandó imára csak tartós gyakorlással és Isten kegyelmével juthatunk el. Az imádság nem teljesítmény, hanem Isten ajándéka szívünkben.
Isten imádásának be kell töltenie a hívő életét.
Imádságunk elsősorban Isten dicsőítése legyen, vagyis mérhetetlen szentségének és jóságának megvallása. A dicsőítő imában önmagáért dicsérjük őt: ez az imádás lényege. A dicsőítés nem saját érzelmeink kifejezése, hanem Isten szentségének hívő megvallása, akkor is, ha ez részünkről áldozatba kerül. Végül is ez lesz örök boldogságunk legfőbb tevékenysége, amit sose fogunk megúnni.
Mutassuk be az Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét (Zsid 13,15).
Adjátok meg az Úrnak a nevét megillető dicsőséget, és szent udvarában imádjátok az Urat! (Zsolt 29,2)
Ti, akik szeretitek, dicsőítsétek az Urat! (Zsolt 30,5)
Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene! Dicsőséged betölti a mennyet és a földet. (Római Misekönyv; vö. Iz 6,3)
Teljenek be ajkaink dicséreteddel, hogy énekeljük, Uram, a te dicsőséged, mert méltattál minket, hogy részesüljünk halhatatlan, éltető, szent égi titkaidban. (Bizánci liturgia)
Hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: “A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkönörökké!” (Jel 5,13)
Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. Nagy szóval kiáltották és mondták: “Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!” Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent, mondván: “Amen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkönörökké! Amen.” (Jel 7,912)
A dicsőítő ima egyik elemi formája a kis doxológia:
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Amen.
Szükség van a hálaadó imára is. Isten örömmel veszi, ha megköszönjük ajándékait.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent, s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamariai volt. Jézus megkérdezte: “Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent?” (Lk 17,1518)
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart (Zsolt 118,1).
Ha vétkeztünk, úgy kell bocsánatot kérnünk Istentől, mint élő személytől, akit megbántottunk. Az engesztelő ima kedves Istennek.
A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza (Lk 18,1314).
Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg (Zsolt 51,19).
Jézus megígérte kérő imáink meghallgatását is. Ezek is megdicsőítik Istent, mert elismerjük bennük őt minden jó forrásának.
Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek (Lk 11,9).
Fontos, hogy Istenbe vetett bizalommal kérjünk.
Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek (Mt 6,8).
Amikor kérő imánkkal Istenhez fordulunk, nem szabad neheztelést hordoznunk szívünkben.
Amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket (Mk 11,25).
Hinnünk kell kéréseink meghallgatásában. Ezzel a hittel adjuk föl teljesen, hogy magunk tartsuk kézben sorsunkat, és ezzel szolgáltatjuk ki magunkat fenntartás nélkül az Atya szeretetének.
Ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek (Mk 11,24).
Kéréseinknek Jézus nevében kell elhangzaniuk. Ez nem puszta formula, hiszen a keresztény ima nem mágia. A “név” magát a személyt fejezi ki. Azonosulnunk kell az Úr Jézussal, hogy kérésünk már ne a mi imánk legyen, hanem Jézus imája a mi ajkunkon. Az Egyszülött Fiút mindig meghallgatja az Atya.
Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek (Jn 16,23).
Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok (Jn 15,7).
Az ilyen azonosulás Jézussal nem egy pillanat műve. De már a lelki élet kezdetén is elegendő tapasztalatunk lesz az imádság meghallgatásáról ahhoz, hogy el ne bátortalanodjunk. A megszentelődés útján előrehaladt ember imája pedig mindinkább Jézus imájává lesz, és a bármit szó egyre inkább fizikai jelentést nyer. A közbenjáró ima hatalmánál fogva a megistenült ember valamiképpen részesedik Isten mindenhatóságából.
Ugyanezt a lelkületet fejezi ki a Szentháromság nevében való imádság, amit a keresztvetés így fogalmaz:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Amen.
A keresztény kérő ima mintáját Jézus tanításából vesszük (Mt 6,913).
Az Úr imája:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Az imádság hatalmas fegyver a démoni hatalmak elleni harcban, különösen, ha a szentségek és szentelmények ereje kíséri.