A gyöngéd lelkiismeret nem túlérzékenység, hanem az istenszeretet eksztázisa. Az aggályosság nem túlfinomult lelkiismeret, hanem kényszerneurózis.
A gyöngéd lelkiismeretet az odaadottság motiválja, az aggályosságot a szorongás.
A gyöngéd lelkiismeret Isten világossága bennünk, az aggályosság a sátán sötétsége.
A gyöngéd lelkiismeret számára a gyónás felfrissülés. Az aggályosság számára a gyónás újabb rettegés forrása: „Megint rosszul gyóntam.”
A gyöngéd lelkiismeret keresztülmehet az aggályosság tisztítótüzén. Az aggályosság nem alakul át gyöngéd lelkiismeretté, azon csak a DELETE gomb segít.
Szalézi Szent Ferenc, mikor az aggályosság tisztítótüzében már biztos volt abban, hogy elkárhozik, azt kérte Istentől, hogy a pokolban se átkozza Őt, hanem ott is szeresse. Mihelyt a Salve Reginát elimádkozta, a DELETE gomb működött, és aggályos félelmeit mintha elfújták volna. Itt Isten maga nyomta meg a gombot. Máskor a gyóntatónak kell megnyomnia, és megtiltania az aggályosnak, hogy halálos bűnről vádolja magát.
Ha engedelmeskedik, megmenekül. Lassan visszafejlődnek az aggályok.
Szoros értelemben nem engedelmességről van itt szó. Az okosság erénye ölti az engedelmesség formáját. Az engedelmesség gyakorlásával az aggályos személy maga nyomja meg a DELETE gombot.
Miért kellene rettegésben élnünk, amikor örömben is élhetünk?