Vassula Rydén írásaival kapcsolatban több hivatalos dokumentum született a Hittani Kongregáció részéről. Ezek közül nem mindegyik van valamennyi hívőhöz intézve, minthogy azonban szövegük nyilvánosságra került, közlöm ezeket, mert a Kongregáció álláspontjának hivatalos kifejezései. Nem közlök viszont ezen a helyen magánvéleményeket, interjúkat. Ilyenekre hivatkozni hivatalos okmányokkal szemben fogalomzavar. Végül ismertetem Vassula „hasznos megvilágításokat” tartalmazó levelét, amelyre a Kongregáció ismételten utal, továbbá a Kongregáció 2007. januári levele elleni tiltakozását.
A Hittani Kongregáció közleménye, 1995. október 6.
Számos püspök, pap, szerzetes és világi személy kérte Kongregációnktól, hogy tekintéllyel értékelje Vassula Ryden asszony tevékenységét, aki Svájcban lakó görög orthodox, s aki szóban és írásban olyan üzeneteket terjeszt az egész világ katolikus köreiben, amelyeket állítólagos mennyei kinyilatkoztatásoknak tulajdonít.
Az egész kérdés higgadt, figyelmes tanulmányozása, amelyet a Kongregáció abból a célból vállalt, hogy „megvizsgálja a lelkeket, vajon Istentől vannak-e” (vö. 1Jn 4,1), a pozitív szempontokon túlmenően számos alapvető elemet tárt föl, amelyeket a katolikus tanítás fényében negatívnak kell tekintenünk.
Azonfelül, hogy rá kell mutatnunk azoknak a módoknak gyanús természetére, amelyeken az állítólagos kinyilatkoztatások végbementek, alá kell húznunk néhány tanbeli tévedést, amelyet tartalmaznak.
Egyebek között kétértelmű a Szentháromság személyeiről való beszéd nyelvezete, egészen odáig, hogy az isteni személyek sajátos megnevezései és funkciói összekeverednek. Az állítólagos kinyilatkoztatások előre jeleznek egy küszöbön álló korszakot, amikor az Antikrisztus fog hatalomra kerülni az Egyházban. Prófétai kijelentés szól - millenarista modorban - arról, hogy Isten olyan végső dicsőséges beavatkozásra készül, amely még Krisztus végső eljövetele előtt bevezeti a földön a békesség és általános boldogulás korát. Továbbá előre van jelezve egy olyan Egyház közeli megjelenése, amely egyfajta pánkeresztény közösség lesz, ez pedig ellenkezik a katolikus tanítással.
Az a tény, hogy a fent említett tévedések Ryden későbbi írásaiban már nem jelennek meg, annak jele, hogy az állítólagos „mennyei üzenetek” pusztán egyéni elmélkedések eredményei.
Ezenfelül Ryden asszony, azzal, hogy görög orthodox létére rendszeresen veszi a katolikus Egyház szentségeit, számottevő megütközést vált ki a katolikus Egyház különböző köreiben. Úgy tűnik, föléje helyezi önmagát minden egyházi joghatóságnak és minden kánoni normának, s ennek következtében ökumenikus zűrzavart teremt, amely saját Egyházának sok hatóságát, lelkészét és hívét is irritálja, mert annak egyházfegyelmén is túlteszi magát.
Mivel Vassula Ryden tevékenységének negatív hatása - bizonyos pozitív szempontok ellenére - fennáll, Kongregációnk a püspökök beavatkozását kéri, hogy a hívek megfelelő információt kapjanak, és Ryden eszméinek terjesztésére egyházmegyéjükben ne nyíljon lehetőség. Végül a Kongregáció arra szólít fel minden hívőt: ne tekintsék természetfölöttinek Vassula Ryden asszony írásait és beszédeit, hogy megőrizhessék annak a hitnek tisztaságát, amelyet az Úr Egyházára bízott.
Vatikánváros, 1995. október 6.
(Az Osservatore Romano 1995. október 25-i angol nyelvű számában megjelent szöveg alapján készült, nem hivatalos fordítás.)
A közlemény később megjelent az Acta Apostolicae Sedisben is [AAS, vol. LXXXVIII, N. 12 (5 Decembris 1996), 956-957].
Copyright nélkül. Az anyag szabadon tükrözhető, felhasználható, terjeszthető.
Hittani Kongregáció
Sajtónyilatkozat a Vassula Rydennel kapcsolatos közleményről
(1996. december)
I. A Hittani Kongregáció különböző kérdéseket kapott 1995. október 6-án kelt, a L'Osservatore Romano 1995. október 23/24-i, (hétfő-keddi) számának 2. oldalán (angol kiadásban: 1995. október 25., 12. o.) megjelent közleményének értékével és tekintélyével kapcsolatban, mely közlemény Vassula Ryden asszony állítólagos kinyilatkoztatásoknak tulajdonított és az egész világ katolikus köreiben elterjesztett írásaival és üzeneteivel foglalkozik.
Ezzel kapcsolatban a Kongregáció a következőket kívánja megállapítani:
1.) A katolikus Egyház pásztoraihoz és híveihez intézett közlemény teljes érvényben van. Az illetékes hatóságok jóváhagyták, és meg fog jelenni az Acta Apostolicæ Sedisben, a Szentszék hivatalos lapjában, a Kongregáció prefetusának és titkárának aláírásával.
2.) Az egyes hírközlő eszközök által terjesztett jelentésekre vonatkozóan, melyek őeminenciájának, a bíboros prefektusnak Guadalajarában, Mexikóban, 1996. május 10-én, egy csoportkihallgatáson történt magánbeszélgetésére hivatkozva a Közlemény szűkebb értelmezéséről szólnak, ugyanaz a bíboros prefektus a következőket kívánja kijelenteni:
a) mint mondotta, a hívek Vassula Ryden üzeneteit ne tekintsék isteni kinyilatkoztatásoknak, hanem csak az ő személyes elmélkedéseinek;
b) ezek az elmélkedések, mint a közlemény kifejtette, a pozitív szempontok mellett olyan elemeket is tartalmaznak, amelyek a katolikus tanítás fényében negatívak;
c) ennélfogva, az atyák és a hívek fel vannak szólítva, hogy ebben a dologban komoly lelki megkülönböztetést gyakoroljanak, és őrizzék meg a hit, az erkölcs és a lelkiélet tisztaságát, nem állítólagos kinyilatkoztatásokra támaszkodva, hanem Isten kinyilatkoztatott Szavát és az Egyház Tanítóhivatalának útmutatásait követve.
II. Az állítólagos magánkinyilatkoztatások szövegeinek forgalmazását illetően a Kongregáció megállapítja:
1.) Az az értelmezés, amelyet egyesek a VI. Pál által 1966. október 14-én jóváhagyott és ugyanazon év november 15-én közzétett határozatnak adtak, hogy tudniillik az állítólagos kinyilatkoztatásokból származó írások és üzenetek szabadon terjeszthetők az Egyházban, tökéletesen alaptalan. Ez a határozat ténylegesen „A tiltott könyvek Indexének eltörléséről” szólt, és megállapította, hogy, miután az idevágó egyházi büntetések fel vannak oldva, továbbra is megmarad az erkölcsi kötelezettség, hogy ne terjesszünk vagy olvassunk olyan írásokat, amelyek a hitet és az erkölcsöket veszélyeztetik.
2.) Ugyanakkor emlékezetbe kell idézni, hogy a feltételezett magánkinyilatkoztatások szövegeinek terjesztésére vonatkozóan érvényben marad az Egyházi Törvénykönyv 823. kánonjának 1.§-a: „Az Egyház pásztorainak ... joguk van megkövetelni, hogy a krisztushívők által kiadásra kerülő hitre és erkölcsre vonatkozó írásokat az ő ítéletüknek vessék alá.”
3.) Az állítólagos magánkinyilatkoztatások és azokra vonatkozó írások első fokon a megyéspüspök ítéletének vannak alávetve, speciális esetekben pedig a püspöki konferencia és a Hittani Kongregáció ítéletének.
(Az Osservatore Romano 1996. december 4-i angol nyelvű számában megjelent szöveg alapján készült magánfordítás.)
Copyright nélkül. Az anyag szabadon tükrözhető, felhasználható, terjeszthető.
A Hittani Kongregáció levele Vassula Rydenről Franciaország, Svájc, Uruguay, a Fülöp-Szigetek és Kanada püspöki konferenciáinak elnökeihez
Hittani Konregáció
2004. július 10.
Jegyz. sz. 54/92-19631
Eminenciás / Excellenciás Uram!
Mint tudja, Kongregációnk kiadott egy Közleményt 1995-ben Vassula Ryden úrhölgy írásaival kapcsolatban. Ezután, az ő kívánságára, alapos dialógus következett. E dialógus végén az „Igaz Élet Istenben” legújabb kötetében megjelent Ryden asszonynak egy 2002. április 4-én kelt levele, amelyben Ryden asszony hasznos megvilágításokkal szolgált mind házassági helyzetére, mint pedig bizonyos nehézségekre vonatkozóan, amelyeket az említett Közlemény vetett fel írásaival és szentségekhez járulásával kapcsolatban (vö. a melléklettel). [A levél dátuma helyesen: 2002. június 26. K.G.]
Mivel a szóbanforgó írások bizonyos elterjedtségnek örvendenek az Ön országában, Kongregációnk hasznosnak ítélte, hogy értesítse Ön a fentiekről. A Ryden úrhölgy által szervezett ökumenikus imacsoportokban való részvételt illetően a katolikus híveket arra kell fölszólítani, hogy egyházmegyés püspökeik rendelkezését kövessék.
A fentieket közölve, megragadom az alkalmat, hogy Önt tartós és mély nagyrabecsülésemről biztosítsam.
Joseph Ratzinger
bíboros, prefektus
Az Eternal World Network weblapján közölt angol szöveg nyomán készült nemhivatalos fordítás.
A melléklet, vagyis Vassula Ryden 2002. június 26-án kelt részletes levele, olvasható az Igaz Élet Istenben magyar weblapján:
HITTANI KONGREGÁCIÓ
2007. január 25.
Jegyz. sz. 54/92-24945
Eminenciás / Excellenciás Uram!
A Hittani Kongregációhoz folytonosan érkeznek kérések Vassula Rydén úrhölgy írásaival és tevékenységeivel kapcsolatos útmutatásért. E kérések különösen az 1995. október 6-i Közlemény jelentőségét érintik, valamint azokat a kritériumokat, amelyek figyelembevételével a helyi egyházaknak a Vassula Rydéntől származó írások terjesztésének tanácsosságát meg kell ítélniük.
E tekintetben a Kongregáció a következőket kívánja leszögezni:
1) Az 1995-ös Közlemény a megvizsgált írások tanbeli megítélését illetően érvényben marad (vö. 1. melléklet).
2) Ugyanakkor Vassula Rydén úrhölgy a Hittani Kongregációval folytatott párbeszédet követően megvilágításokkal szolgált bizonyos, írásaiban szereplő problematikus pontokra nézve, továbbá üzeneteinek természetére nézve is, amelyek nem isteni kinyilatkoztatásoknak, hanem inkább az ő személyes elmélkedéseinek vannak beállítva (vö. 2. melléklet: 2002. április 4-én kelt levél az Igaz Élet Istenben 10. kötetében). [A számok korrekcióra szorulnak: a levél 2002. június 26-án kelt, továbbá nem a 10. hanem a 12. kötetben jelent meg, és az azt követőkben. K.G.] Normatív szempontból tehát, a fent említett megvilágítások után, okos kiértékelést tanácsos végezni, esetről esetre, azzal a céllal, hogy a szóbanforgó írásokat a hívők képesek legyenek az adott magyarázatok fényében olvasni.
3) Végül: a katolikusok részvétele a Vassula Rydén úrhölgy által szervezett imacsoportokban továbbra sem tanácsos. Ökumenikus találkozók esetén a hívőknek az Ökumenikus Direktórium, az Egyházi Törvénykönyv (215. kánon; 223. kánon 2. §; 383. kánon 3. §) és az egyházmegyei ordináriusok útmutatásait kell követniük.
Megköszönve figyelmét, nagyrabecsülésem kifejezése mellett, maradok tisztelettel őszinte híve
William LEVADA
bíboros prefektus
(2 melléklet)
A bíborosokhoz, érsekekhez, püspökökhöz
A Püspökkari Konferenciák Elnökeinek
=========================================================================================
Fenti nemhivatalos fordítás alapja:
http://www.tlig.org/images/global/article/levada.jpg
A mellékletek nincsenek teljes pontossággal megnevezve, de úgy tűnik, az 1995-ös Közleményről és Vassula tisztázó leveléről van szó.
=========================================================================================
Vassula többször emlegetett „megvilágításait” (chiarificazioni/clarifications) Rómában, 2002. június 26-án a Hittani Kongregáció munkatársának írt levele tartalmazza, amelynek szövege olvasható angolul a
http://www.tlig.org/en/testimonies/churchpos/cdf2005/q1a/
oldaltól kezdődően, ugyanitt ingyen letölthető .pdf fájlban.
Magyarul a szöveg megtalálható a
http://www.tlig.org/hu/hucdf.html
oldalon, ugyanitt ingyen letölthető .doc fájlban. Megjelent nyomtatásban a True Life in God 12. kötetében is.
Mivel a szöveg jogvédett, nincs módomban itt közölni. Tartalma katolikus szempontból teljesen korrekt. A Hittani Kongregáció nem ok nélkül nevezte „hasznosnak”, és kérte csatolását az üzenetekhez. Szó sincs azonban arról, hogy az üzenetek teljes tartalmát tisztázná, vagy hogy a Kongregáció visszavonta volna korábbi fenntartásait. Az ilyen értelmezések önkényesek, mint azt világosan mutatja a Kongregáció 2007. január 25-én kelt levele a püspökkari elnökökhöz.
A „megvilágítások” kifejezés helyett próbáltam természetesebbet találni. A chiarificazione/clarification szó jelentése „világossá tevés”. Ezt vissza lehet adni a „felvilágosítás”, „magyarázat”, „tisztázás” szavakkal is. A legutolsó nem hangzana jól többesszámban, az első kettő olykor kevésbé fejezi ki a szövegösszefüggéstől megkívánt jelentést. Hosszas habozás után döntöttem a jelen megoldás mellett. A „megvilágítás” persze bizonyos összefüggésekben „szempontot” is jelenthet („Új megvilágításban láttam a kérdést”). Itt, vegyük tudomásul, nem ezt jelenti, hanem azt, amit a szó etimológiája mond: világossá tételt („Megvilágította a kérdést”). Olyan fordítások, amelyek azt sugallják, hogy Vassula mindent tisztázott („hasznos megvilágításokkal szolgált” helyett „hasznos adatokat közölve tisztázta”), önkényes félreértelmezést jelentenek.
A Kongregáció öt kérdést tett föl Vassulának. Az első arra vonatkozik, milyen értelemben tekinti írásait kinyilatkoztatásnak, és hogyan kell azokat hallgatóinak és olvasóinak elfogadniuk. Vassula azt válaszolja, hogy üzenetei nem tartalmaznak új tanítást. Írásai csak aktualizálják és emlékezetbe idézik a Krisztusban adott egyetlen Kinyilatkoztatást, amelyet a Szentírás és a Hagyomány őriz és az Egyház közvetít. Nem tagadja a papok és teológusok szerepét, mégis úgy véli, Isten váratlanul, közvetlen cselekvéssel meghívta őt arra, hogy a hitletéteményhez semmit hozzá nem téve, rámutasson az igazságnak abban foglalt teljességére és felszólítson mindenkit arra, hogy belépjen ebbe az igazságba és szerinte éljen. Részletes és dogmatikailag pontos elemzést ad a magánkinyilatkoztatások természetéről. Nem hagy kétséget afelől, hogy saját üzeneteit is magánkinyilatkoztatásnak tekinti. Idézi az üzenetet, amelyet 1999. július 30-án kapott: „Ezek az üzenetek mind felülről jönnek és általam sugalmazottak. Hasznosak a tanításban és a tévedés megcáfolásában. Használhatók az Egyháznak az egység felé való vezetésére és az emberek életének irányítására, a megszentelődésben való tanításukra. Azért kapjátok, hogy jobban meg tudjátok magyarázni a nektek adott Kinyilatkoztatást. Kimeríthetetlen forrásai a meglepő kegyelmeknek mindnyájatok számára, hogy megújuljatok.” Vassula alázattal hiszi, hogy hogy az Úr érinti őt követlen cselekvéssel, amikor írásra indítja, de ez nem azonos a Szentírás sugalmazásával és nem teszi írásait tévedhetetlenné, jóllehet biztos abban, hogy írásaiban nincsenek tanbeli tévedések. Erőfeszítés nélkül tapasztalja Isten szavát, az egyszerűen jön. Kétféle formában fogadja: belső szavak formájában, amelyek nagy mélységét ő csak korlátozott képességei szerint tudja nyelvileg tükrözni, továbbá szavak nélküli értelmi belátás formájában, amelynek világosságát ő maga önti szavakba. Mindjárt ezután azonban arról beszél, hogy az Úr a kezét is vezeti az írásban. Nem világos, hogy ha vezetve van a keze, mennyiben tükrözi ő maga a belső szavakat vagy meglátásokat; vagy, ha csakugyan ő fogalmaz, mit jelent az, hogy vezetve van a keze. Csupán azt, hogy ilyenkor más, „hieratikus” íráskép születik?
Hozzáfűzöm: noha elismeri, hogy saját korlátozott képességei szerint adja tovább az üzeneteket és hogy azok nem tévedhetetlenek, a levél semmi kétséget nem hagy arról, hogy Vassula magánkinyilatkoztatásoknak tekinti üzeneteit. Nem egészen értem, miért írja Levada bíboros angyali jóhiszeműséggel, hogy a levél szerint az üzenetek „nem isteni kinyilatkoztatásoknak, hanem inkább az ő személyes elmélkedéseinek vannak beállítva” (Levél a püspökökhöz, 2007. január 25.). Ha a Megvilágítások általam hivatkozott szövege hiteles (márpedig ebben nincs okom kételkedni), igenis kinyilatkoztatásoknak vannak beállítva, ha nem is a nyilvános kinyilatkoztatás értelmében, de isteni eredetű magánkinyilatkoztatásoknak. Vassula tiltakozik is sértődött válaszlevelében. Ez pedig az IÉI (Igaz Élet Istenben) üzenetek legkritikusabb pontja: honnan származnak? A Kongregáció szerint Vassulától, Vassula szerint Istentől.
A második kérdés Vassulának az Egyházhoz való viszonyára vonatkozik. Ha orthodoxnak vallja magát, milyen értelemben buzdít a pápa elfogadására és a római Egyházzal való egységre? Nem érzi magát a két egyház fölött állónak? Milyen alapon járul szentáldozáshoz mindkét egyházban? Vassula azt válaszolja, hogy a római Egyházzal való egységre buzdítani számára erős árral szemben történő úszást jelent, de látta, hogy az Úr mennyire szenved megosztottságunktől, ezért vállalta ezt a keresztet. Egyesek a görög orthodox hierarchiában teljesen elutasítják őt, a pápa zsoldjában álló trójai lónak tartják, sőt, görög katolikusnak. Ezzel szemben ő teljesen elkötelezett saját egyházának, de az ökumenizmus nem eretnekség és nem bűn. A kulcs az egységhez az alázat és szeretet; imaösszejövetelein a szívek megváltozásáért imádkoznak. Mind a katolikusoknak, mind az orthodoxoknak, mind a protestánsoknak meg kell hajolniuk. Vassula nem pánkeresztény egységre gondol, nem az igazságban való megalkuvásra, nem hamis ökumenizmusra. Ellene van a katolikus Egyházon belüli megoszlásnak is, amikor katolikusok nem fogadják el a pápát. Üzenetei elismerik Péter pásztori tekintélyét. Az egységet Péterrel mint Krisztus helytartójával az élen képzeli el, de joghatósági kérdésekről nem érzi magát illetékesnek nyilatkozni. A jövendő egyesült Egyház struktúrájáról nem tud képet alkotni. Az egység elleni legnagyobb bűnnek a húsvét dátumának különbözőségét tartja. Orthodox templomba jár, de olyan programokon, amelyek katolikus szentmisét foglalnak magukban, a katolikus misén áldozik, amit a 844. kánon 3. bekezdése lehetővé tesz. A protestánsokat az IÉI üzenetek arra buzdítják, hogy szeressék Jézus Anyját és fogadják el Péter szerepét. A válásnak és újraházasodásnak Vassula nem híve, ezek még megtérése előtt történtek meg vele. Azóta rendezte házasságát az orthodox egyházi szabályok szerint.
A harmadik kérdés a Szentháromság személyeit illető terminológiai konfúzióra vonatkozik, amely Vassula korai írásaiban észlelhető. Hit dolgában nem volna jobb a szabványos katekizmus-terminológiát használni, az olvasók megzavarásának elkerülésére? Vassula azt válaszolja, hogy ő nem teológus, Krisztus az ő nyelvén beszélt vele, nem teológiai nyelven. Ő azonban kezdettől fogva világosan meg tudta különböztetni az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Ezután ragyogó szentháromságtani fejtegetések következnek, melyek csak egy tekintetben nem meggyőzőek: nehéz elhinni, hogy Vassula írta volna őket. Nekem nem is sikerült. Itt egy (vagy több) magas szintű szakértő működött, a szentháromságtan és a dogmatörténet kiváló ismerője. Ez egyébként egyáltalán nem baj. Segít elhárítani a félreértéseket. Csak egy kérdés merül föl ismételten és még nagyobb erővel: ha valóban Isten szólt Vassulához, nem tudott volna úgy szólni, hogy körmönfont teológia nélkül is helyesen lehessen érteni? Éppen azért, mert Vassula nem teológus...
A negyedik kérdés a protológiára és eszkatológiára vonatkozik. Milyen értelemben van a léleknek „látomása Istenről”, mielőtt a testbe kerül, és hogyan lát Vassula egy Új Pünkösdöt az üdvtörténetben, az Úr eljöveteléhez és a holtak feltámadásához viszonyítva? Vassula mindenekelőtt elhatárolja magát a reinkarnáció-hittől és a New Age-től. Nem a lélek preegzisztenciájáról beszél, hanem költői és misztikus nyelven arról, hogy Isten megáld és szeret minden lelket, teremtésétől fogva. Isten képét hordozzuk lényünk mélyén fogantatásunk pillanatától kezdve. Az eszkatológiával kapcsolatban kijelenti, hogy nem támogat hamis millenarizmust, egy anyagi értelemben vett „új eget és új földet” Jézus második eljövetele előtt. Ha az Igaz Élet Istenben üzenetei Új Pünkösdről, Új Égről vagy Új Földről beszélnek, azt metaforikusan kell érteni. Arról a reménységről van szó, hogy Krisztus belülről megújít bennünket a Szentlélek erejével. Ez a megújulás már folyamatban van, de mindig függ a mi közreműködésünktől. Isten diszkréten működik, nem szenzációs eseményeken keresztül.
A Hittani Kongregáció ötödször azt kérdezi, hogy mi voltaképpen az IÉI mozgalom, mit kíván követőitől, és hogyan van strukturálva. Vassula válasza az, hogy az Igaz Élet Istenben nem mozgalom, nincs irodája. Nem más, mint mindenkihez intézett felhívás kiengesztelődésre és egységre. Nemcsak a keresztényekhez szóló hívás, hanem nem-keresztényeket is vonz és kereszténnyé tesz. Hatására zsidók, muszlimok, buddhisták és hinduk keresztelkedtek meg. Az Istennel való bensőséges kapcsolat az, amire fel vagyunk szólítva. Világszerte imacsoportok alakulnak, tagjaik szeretetházakat létesítenek, evangelizációs munkára éreznek ösztönzést. Virágzik a Mária-tisztelet. IÉI Társulatok születnek, főképpen könyvkiadásra és evangelizációs munkára. Zarándoklatok szerveződnek. Vassula örül, hogy mindezt alkalma volt kifejteni a Kongregációnak.
Ezzel a levéllel a Kongregáció egyelőre befejezettnek tekinti a párbeszédet. Valóban, a levél a lehető legnagyobb mértékben megtesz mindent azért, hogy Vassula üzenetei katolikus szempontból elfogadható értelmezést kaphassanak. A többit a Kongregáció bölcsen az időre bízza. A problémák nem értek véget; a Megvilágítások katolikus szelleműek, de vajon helyesen értelmezik-e az üzeneteket? Nekem furcsa, hogy annyira el vannak dugva a TLIG (IÉI) weblapján. A címlapról nem vezet hozzájuk link, se az angol, se a magyar változatban. Az is nagyon furcsa, hogy Levada bíboros nem vette észre: Vassula ragaszkodik üzenetei isteni eredetéhez. Ebben a kérdésben továbbra sincs egyetértés. A Kongregáció szerint Vassula csak saját elmélkedéseit vetette papírra, az IÉI követői szerint Isten szólt hozzá.
Roma locuta, causa non finita.
Vassula 2007. augusztusi keltezéssel reagált a Hittani Kongregáció 2007. január 25-én kelt levelére. Válaszlevele olvasható angolul a
http://www.tlig.org/en/testimonies/churchpos/levada-response/
magyarul pedig a
http://www.tlig.org/hu/vassula_cdf_levada_1.html
linken. A szöveget copyright okokból nem közlöm, csak néhány reflexiót fűzök hozzá.
A levél világosan tükrözi Vassulának és híveinek azt a véleményét, hogy a Konregáció 2004. július 10-én kelt levele után már teljesen szabad kezet kaptak, Vassula mindent tisztázott, és a Közleménnyel nem kellett többet törődni. Bárki, aki a 2004. júliusi levelet elfogulatlanul olvassa, megállapíthatja, hogy ez tévedés. A Közlemény nincs visszavonva, és a levél nem mondja, hogy Vassula minden pontban tisztázta magát. Minthogy azonban a Megvilágítások valóban katolikus szelleműek, a Kongregáció elegendőnek tartotta annak biztosítását, hogy az IÉI üzeneteket a Megvilágítások fényében olvassák.
Nem volt elegendő. Vassula továbbra is isteni kinyilatkoztatásokként kezelte üzeneteit, a Hittani Kongregáció pedig továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy azok csak Vassula személyes elmélkedéseinek gyümölcsei. A Kongregáció 2007. január 25-én kelt levele feltételezi, hogy utóbbi megállapítást Vassula maga is elfogadja, hiszen a Megvilágításokban elismeri, hogy üzenetei nem tévedhetetlenek, és azok megfogalmazásában ő maga is résztvesz. A feltételezés azonban naivnak bizonyult, hiszen – mint arra korábban magam is rámutattam – Vassula a Megvilágításokban is állandóan hangoztatja, hogy az Úr szól hozzá. Ezért a naivságért súlyosan fizet a Kongregáció: Vassula valósággal toporzékol.
„A legnagyobb kárt a bíboros levelében található alaptalan állítás okozza. Olyasmit állít, és olyan szavakat tulajdonít nekem, amelyeket én sohasem mondtam, mégpedig: „hogy az üzenetek nem isteni kinyilatkoztatások, hanem az én saját, személyes elmélkedéseim!” Ez NEM IGAZ! Én sohasem mondtam ilyesmit, soha! Ez igen komoly és alapvető hiba! Nem szeretném azt hinni, hogy ez a hibás értelmezés szándékos lett volna, inkább gondatlanságnak tulajdonítható, de a hatása ugyanaz. Hamis állítást közöltek a püspökökkel és tulajdonképpen az egész világgal.”
Vassula itt elveti a sulykot, mert a Kongregáció nem adja az ő szájába az idézett szavakat, amint arról bárki meggyőződhet, ha a Kongregáció levelét elolvassa. A levél szenvedő szerkezetet használ: „the nature of her messages which are presented not as divine revelations, but rather as her personal meditations”. De ezt se lett volna szabad mondani. Vassula mindig isteni kinyilatkoztatásnak mondta üzeneteit, ezt a Kongregációnak észre kellett volna vennie, világosan megkülönböztetve saját álláspontját Vassuláétól. Ugyanakkor Vassula is kétértelműen beszél üzeneteinek eredetéről, márpedig ez olyan témakör, ahol minden kétértelműség visszaüt.
Szóvá tesz Vassula még két kisebb hibát: a Megvilágítások nem 2002. április 4-én keltek, hanem 2002. június 26-án, és nem az IÉI 10. kötetében jelentek meg, hanem a 12.-ben. Ezekben teljesen igaza van, de itt nincs szó jelentős tévedésekről.
A levél többi része sértődöttség és kioktatás, nem érdemel figyelmet. Leírtam, hogy nem tartom Vassulát pszichotikusnak. Azt azonban nem, hogy nem tartom hisztérikusnak. Figura docet.
Azt gondolom, az idő érik. El kell jönnie a pillanatnak, amikor a Kongregáció nem akarja többet szőrmentében kezelni az ügyet. Nem törekszik többé dodonai fogalmazásokkal arra, hogy Vassula is jóllakjon, a katolikus hit is megmaradjon. Érik az idő egy nagyon világos, nagyon egyértelmű állásfoglalásra.
Levelében Vassula választás elé állítja híveit, hogy Ratzinger vagy Levada bíboros állásfoglalását követik. De nincs ilyen dilemma. A dilemma abban mutatkozik, hogy az IÉI üzenetekhez ragaszkodunk a katolikus egyházhűség rovására, vagy a katolikus egyházhűséghez az IÉI üzenetek rovására.