Ebben rovatunkban olyan beszámolókat közlünk, amelyeket különböző közösségekhez tartozó keresztény testvéreinktől kaptunk. A híreket ellenőrizni nincs módunkban, korrektségükért forrásaink felelősek. A forrásokat éppen ezért mindig megjelöljük.
Feleségem gyógyulását szeretném leírni. Egy vidéki kisvárosban élünk, egy kis katolikus karizmatikus csoport tagjai vagyunk. Októberben elment a feleségem a körzeti orvosához, mert rosszul érezte magát. Elküldték vérvizsgálatra a kórházba. Nagyon elcsodálkoztunk, mert eredménye rossz volt. Márciusban újból megismételtük a vérvizsgálatot. Kórházi ismerősünk megmutatta az eredményt egy orvosnak. Az azt kérdezte tőle, hogy ki ez az alkoholista, cukros, idős asszony. (Alkoholt ritkán fogyasztott a feleségem.) Ismerősünk felvilágosította az orvost, hogy a beteg egy 28 éves fiatalasszony. Az orvos azonali vizsgálatot rendelt el. Májának az értéke háromszorosa volt a megengedettnek. Vércukorszintje 14-es volt. A többi adat is jóval a megengedett határ felett volt.
Nagyon le voltunk törve. Pénteken elmentünk a közösségünkbe, kint az Oltáriszentség előtt imádkoztunk a feleségemért. Nagyon jó volt az ima,mert igen éreztem az Úr jelenlétét. Kedden bementünk a kórházba és úgy fogadtak bennünket, hogy cukorbeteg a feleségem, és inzulinos injekciókat fog kapni. A cukor tette tönkre a máját, azért ilyen rossz az eredménye. El voltunk keseredve. Újból vért vettek tőle, és 24 órán keresztül mérték a cukrát. Én hazamentem és otthon imádkoztam a feleségemért, hogy gyógyuljon meg. Ima végén kinyitottam a Szentírást és ez a rész tárult elém: «Azért küldtek,hogy beszéljek veled,és ezt az örömhírt meghozzam neked» (Lk 1, 19). Tudtam ekkor, hogy meggyógyult a feleségem.
Alig vártam, hogy este felhívjam. Amikor azt mondta ,hogy az eredményei jók, nagyon boldog lettem. (5-6 között volt a vércukszintje.) A doktornő is kezdett elbizonytalanodni az eredmények láttán. Megcsináltatta a terheléses cukorvizsgálatot és még sok egyéb vizsgálatot. Amikor elkészültek az eredmények, nagyon örültünk, mert minden jó volt. A doktornő nem tudott semilyen magyarázatot adni arra, hogy minden kezelés nélkül hogyan változott ekkorát a feleségem vérképe. Én tudom, hogy az Úr gyógyította meg a feleségemet. «Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól» (Mk 5,34).
Kiss Zoltán, 2002. április 30.
Forrás: Hagiosz levelezőlista, 2002. 04. 30.
A tizenhét napos újszülött, Liliane Sanchez hirtelen gyógyulása: Születése után az orvosok megállapították, hogy 9x7 cm-es agydaganata van a jobboldali falcsont szintjén. A szülők Marie Bernard Bütler szent misszionáriust kérték, járjon közbe gyógyulásért. A misszionárius ereklyéjét (jelképesen) a babára helyezték. Az agydaganat másnap reggelre (orvosilag bizonyítottan) nyomtalanul, teljesen eltűnt - nyilván nem az ereklye, hanem a hívő bizalom hatására. A szülők is tudják, hogy Liliane gyógyulása végülis Krisztustól jött, Szűz Mária közbenjárására, s természetesen annak érdemeiért (is), akinek közbenjárását kérték.
Forrás: Bura László: “Imameghallgatás, csoda - kihívás a tudomány számára?”
(Keresztény Szó)
http://www.topnet.ro/kerszo/archiv01/0101/text.htm
A venezuelai Caracasban élő Maria-Teresa Silva 1932-ben született, 1954-től szenvedett érszűkületben, csontritkulásban, lábát ortopéd eszközzel, gerincét protézissel merevítették, műtétek egész során esett át, az 1978-ban végzett gerincműtétje után tolószékben rögzítve élt, az orvosok véglegesen gyógyíthatatlannak nyilvánították. A nővér sokszor kérte rendje (Jézus Szent Szíve Nővérei) 1967-ben elhunyt alapítója, Laura Alvarado közbenjárását, akiről azt állította, hogy 1982-ben megígérte, ötvenéves korában meg fog gyógyulni. Erre emlékezve 1982. szeptember 14-én kivitette magát Laura Alvarado sírjához, ismételten közbenjárását kérte. 16-án délután bizsergést érzett elsorvadt bal lábában, éjjel felkelt, leoldotta a kötéseket, elképedt társai előtt saját lábán járt. Másnap kezelőorvosa és a műtéteket végző sebész megállapították, hogy elsorvadt lába teljesen normális, a klinika dokumentált, megőrzött ideggyógyászati, ortopédiai és neurológiai jelentéseivel egybevetve: teljesen egészséges. Gyógyulásáról egyhangúan megállapíthatta a Római Orvosi Bizottság: teljes, azonnali, tartós, ismereteink mai állása szerint megmagyarázhatatlan.
Forrás: Bura László: “Imameghallgatás, csoda - kihívás a tudomány számára?”
(Keresztény Szó)
http://www.topnet.ro/kerszo/archiv01/0101/text.htm
Carlo Nava Milánóban 1962-ben vakon született. Édesanyja Borromei Szent Károly közbenjárását kérte gyermeke gyógyulásáért. Egy nap másik gyermeke, ötéves kislánya közölte vele, hogy egy bácsi volt benn a másik szobában fekvő csecsemő mellett, a gyermek közléséből következtethetően kezével a kereszt jelét rajzolta fölé, megáldotta, majd odahajolt a csecsemőhöz és a kezével a szemgödrét érintette. A gyermekéhez siető anya megdöbbenve tapasztalta: gyermeke mindkét szemére lát.
Forrás: Bura László: “Imameghallgatás, csoda - kihívás a tudomány számára?”
(Keresztény Szó)
http://www.topnet.ro/kerszo/archiv01/0101/text.htm
Daniel Ekechukwu nigériai lelkipásztor 2001. november 30-án súlyosan megsérült egy autóbalesetben. Mire beszállították a St. Eunice Klinikára Oweriben, az orvosok halottnak nyilvánították. Kiállították a halotti bizonyítványt, és a halottas házba szállították. Csak felesége, Nneka nem tudott ebbe belenyugodni. Ő azért imádkozott, hogy az Úr életre keltse férjét. Daniel testét a hullaházban helyezték el, ahol a bebalzsamozás előkészítésére vegyszert próbáltak bele fecskendezni, de ez nem sikerült. A halottasház felügyelőjét éjjel éneklés ébresztette föl álmából. A hang a halottasházból jött. Nem voltak ott élő emberek, csak hullák. A felügyelő remegve kérte, hogy vigyék el onnan Daniel holttestét. Nnena egy onitshai templomba szállíttatta férje testét, ahol Reinhard Bonnke német evangelizátor prédikált. Ott a holttest hirtelen lélegzeni kezdett és felült, anélkül, hogy Bonnke látta volna ezt. Daniel Ekechukwu két napon át holtan feküdt, de miután életre kelt, a baleset sérülései nem voltak láthatók a testén.
(Friday Fax, 2002. március 15.)
1987-ben, Lesothóban a hatéves Florina Phakela megvakult. A misszionárius hívta a szüleit, s kérte, hogy folyamodjanak az ugyanott 1914-ben szentség hírében meghalt misszionárius, Joseph Gérard közbenjárásáért. A gyermek teljesen meggyógyult. Elmondta, hogy gyógyulása előtt – még vakon – megjelent neki egy idős pap, akit ő nem ismer.
Forrás: Bura László: “Imameghallgatás, csoda - kihívás a tudomány számára?”
(Keresztény Szó)
http://www.topnet.ro/kerszo/archiv01/0101/text.htm
Indiában az ötéves Solomon, akinek szülei nemrég lettek keresztények, súlyosan megbetegedett. Mája károsodott, gyakran orrán-száján vér folyt. Több orvos is föladta a reményt a gyógyulásra. Egyik este szülei elvitték Tami Naduba, ahol John Ravichnadran pásztor imádkozott a gyerekért. Amikor hazatértek, éjjel Solomon Jézust látta, amint a betegágyához jön, és elűzi a betegség lelkeit, amelyek gyötörték. Reggelre jól érezte magát. Mint kitűnt, teljesen meggyógyult. „Egyre többen tapasztalják meg Jézust ezen a módon” – mondja Sadhu Chellappa, az AGNI Ministries alapítója, amelynek hálózatához Ravichnadran gyülekezete is tartozik.
(Friday Fax, 2002. március 8.)
«Körülbelül 1974-ben történt. Kint voltam a kápolnában. A karácsony előtti napokban kimentem takarítani.
Egy idős nénike jött. Az orvosok azt mondták neki, hogy csontszú eszi a karját. Le akarták vágni, de ő nem engedte. Eljött a forráshoz. Kis karácsonyfát hozott és imádkozott. Nagyon keservesen imádkozott, hogy már rég óta nem bírja a karját. A szomszéd asszony gondozza. Fésüli és ellátja.
Én is kértem az Úr Jézust ... Egyszer csak elalélt és feljajdult, hogy bírja, bírja, Szűzanyám, bírom a karomat! Ezután nem hagyott bennünket takarítani, (más valaki is volt kint takarítani) hanem ő takarított, minthogy a Szűzanya meggyógyította a karját.»
(Harmath Károly: Pietrelcinai Pio atya, Agapé, Újvidék,1991. 84-85.o.)
1889-ben került az irgalmasnővérek gyulai zárdájába Pavlovszky Anna Mária nővér. Állandóan gyöngélkedett, a gyakori vérhányás nagyon megviselte. 1902-től állandóan feküdt, súlyos beteg volt. 1905. december 7-én olyan gyenge volt a magas láz miatt, hogy szentségekkel sem tudták ellátni. El voltak készülve a halálára. S a hetedikéről nyolcadikára virradó éjszaka ez történt vele:
Megjelent előtte Müngensdorf Vilmos, néhai tartományfőnökünk, aki 1902-ben halt meg, és azt mondta neki:«Isten nevében parancsolom, keljen fel, menjen a kápolnába és mondja háromszor: ‘Ó Mária, mutasd meg, hogy Anyánk vagy! ’»
A beteg felült, de habozott, mert azt gondolta: «Hogyan keljek fel, hiszen súlyos beteg vagyok, ruhám sincs itt.»
Főtisztelendő atyám megrántotta paplanát és szigorúan megismételte előbbi rendelkezését. Mária nővér felkelt, ruháit ott találta az ágya mellett. Átment a kápolnába, az oltár lépcsőjére térdelt és elmondta az imát kétszer. Mikor harmadszor ismételte, megijedt saját magától, a hangjától, mert már több év óta suttogva beszélt. Éjjel 12 órától 2 óráig maradt imába merülve a kápolnában. Majd főnökéhez sietett és tudtul adta neki meggyógyulását. A főnöknő annyira meglepődött, hogy hirtelen azt kérdezte. «Megbolondult?» Mária nővér azt felelte: «Meggyógyultam.» És elmondotta, ami vele az éj folyamán történt. Nem is feküdt le, hanem 8-án fél ötkor megjelent a kápolnában, hogy a szokásos felajánláson jelen lehessen. (Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepe alkalmából - szerk.)
Mi - folytatja a szemtanú - akik a gyógyulásról mit sem tudtunk, megbotránkozva néztünk egymásra és azt mondtuk: «Istenem, a főnöknő ezt a súlyos beteget is idehozta.» Ő az oltár lépcsőjére térdelt és hangosan mondta: «Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekszünk!» Mikor Mária nővér hangját hallottuk, mindannyian sírásban törtünk ki úgy, hogy nem tudtunk imádkozni. Mikor magunkhoz tértünk meglepetésünkből, elénekeltük a Magnificat-ot és a Te Deum-ot.
Forrás: Berecz Sándor: Zarándokok könyve, 83. oldal. (Kiadta: Római Katolikus Plébánia Hivatal, YU - 24415 Backi Vinogradi, Beogradska 23.)