Imádás

A láng az anyag eksztázisa. Túllép önmagán és lobog.

Az imádás a lélek lángja. Kilép önmagából és az abszolút Szentség felé lobog.

A hét a teljesség. Izrael fiai hétszer kerülik meg Jerikót, s a hetedik napon omlanak le a város falai (Józs 6). Naamán hétszer fürdik meg a Jordánban, és a hetedik fürdő után tisztul meg a leprától (2Kir 5).

A hét láng, amely Isten trónja előtt lobog (Jel 4,5), eksztázis, lobogás, lélek, teljesség. „Isten hét lelke”, a Szentlélek teljessége imádkozik, tombol az odaadás gyönyörűsége a Szentháromság belső tűzviharában.

„Kiöntök Lelkemből minden testre” – így ígéri meg Isten a pünkösdöt. S pünkösdkor a nyelv eksztázisa hirdeti Isten nagy tetteit. A Hét Láng leszáll az emberre és kimozdítja önmagából, a törékeny humán egzisztenciát lobogó eksztázissá formálja, tűz csordul a földre. Jézus mondta: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre” (Lk 12, 49).

„Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel?” (Iz 33,14). Akinek korlátai hamuvá égnek, akinek méricskélő józansága odavész a tűzben, hiszen Isten nem méri szűken a Lelket, amikor adja (vö. Jn 3,34). Aki kész elégni a tüzes kemencében, mert az élő és igaz Istent imádja, „s járni-kelni a lángok között, dicsőíteni az Istent és áldani az Urat” (vö. Dán 3,24).

„Mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid 12,29).

Vérem kelyhe

„Ez az én vérem kelyhe” – ez volt idei nyílt lelkigyakorlatunk címe és témája. Azt tudatosítottuk, hogy mennyire Jézus értünk ontott véréből élünk.

Nagyon jó fogadtatásban volt részünk, a lelkigyakorlatos ház új igazgatója a recepciónál várt bennünket. Be-bejött étkezéseinkre is, még liturgiánkba is bekapcsolódott, de rendkívül tapintatosan. Maga a lelkigyakorlatos ház megújult – a lámpákban van izzó, a fürdőszobákat átépítették, a melegcsapból melegvíz folyik, a szőnyegpadló helyett parkett van, megannyi kellemes meglepetés. Az volt az időjárás is: nem volt kánikula, a szellemi erőfeszítést ez nagyon megkönnyítette. Last but not least, kitűnő volt a koszt.

A közösség nyitott és fogékony volt, a visszajelzések pozitívak. A legnagyobb ajándékot Szendrei Miklós ferences atya közreműködése jelentette. Rozzant állapotom miatt ő vállalta a gyóntatást és a liturgikus cselekmények vezetését. Kedvesen, szerényen, pontosan, lelkiismeretesen, nagy készültséggel és tapasztalattal. Mindenki nagyon megszerette, örömmel hallgattuk homiliáit. Ha csak lehetséges, jövőre is számítunk részvételére.

A szellemi harc a lelkigyakorlat alatt is folyt, voltak nehéz pillanataink. A helytállás hősies volt, Erzsi nővér végkimerülésig lelke volt az egésznek, László titkárunk szilárdan kézben tartotta nemcsak kisbabájukat, hanem a cselekményt is, beleértve a szentmisék megszervezését, Laci, a zenész, mindent megtett, hogy alkalmazkodjék a nép egyszerű, botfülű gyermekeihez, Annuska pedig, László felesége, közlelkesedés mellett dajkálta a csöpp Sárát. Nemcsak a megnevezettek, mindenki készséges és odaadó volt. Csak egy valaki lustálkodott, de ezt szerénységem tiltja megnevezni.  Jó légkörben zajlott az egész, és biztatóak a jövő kilátásai. Nehéz rakétáink működnek a Gonosz hadállásai ellen. Köszönet mindenkinek, aki ebben közreműködött, és várjuk a további közreműködőket.

A Kígyó megkapta

(Leányfalu, 2009. július 22-26.)

Szombat este az imaösszejövetelen többen arról kaptak képeket, hogy a Kígyó széttaposva vonaglik. Gusztusom lázongott, de a sikerélménynek örültem. Szellemi harcunk nem negatívumokból épült föl. Voltak ugyan szabadító imák és ellentmondások a Gonosznak, de a lényeg pozitív volt. Csütörtök este megérkezett az öröm. Egy elutasítás-érzéseket hordozó testvér vigasztalást kapott. Péntek este már nevetés volt, szombaton pedig triumfálás. A Kígyó megkapta a magáét.

Megölni természetesen nem tudjuk a Kígyót. De van egy alapüzenetünk a lét eredendő jóságáról. Ennek részletezésével alapoztuk meg a lelkigyakorlatot,. Isten jó, a teremtés jó, a rossz csak perverzió. A démoni tevékenységről, a démoni befolyás formáiról, a szabadító imáról és exorcizmusról csak a program második felében esett szó. Nem tesszük meg a szívességet a Gonosznak, hogy a középpontba állítsuk. Gyűlölködés nélkül, de nagyon határozottan kell nemet mondanunk neki, olyan röviden, ahogy csak a feladat lehetővé teszi. Inkább többször kell ismételni a szabadító imát, mint sokáig elhúzni. Az asszony a paradicsomban nem ott követi el a hibát, ahol már enged a tiltott gyümölcs csábításának, hanem ott, ahol magyarázkodni kezd a sátánnak. A sátánnal nincs párbeszéd.

Ő ebbe nem nyugszik bele. A lelkigyakorlat nem volt könnyű. Péntek délelőtt hipoglikémiás tünetek mutatkoztak rajtam, délután aztán kilendült a vércukorszintem ellenkező irányba, s a magas vécukornak megfelelően rettentő fáradságot tapasztaltam. Az esti imán végképp tehetetlennek éreztem magam. Csakhogy közben erősítés érkezett. Erzsi nővér, aki beteg édesanyjának ápolása miatt nem tudott részt venni a lelkigyakorlaton, egy délutánra el tudott szabadulni, még az esti imán is velünk volt. Ő és Attila vitték az estét, Anna is nagyon aktív volt, így nekem nem kellett irányítanom. Annyit azért megtettem, hogy levezettem egy keresztségi-fogadás-megújítást, egy erőteljes szabadító imát és egy Szentlélek-hívást. Az egész társaság megpezsdült, gyógyulás is történt. Ez a péntek este volt a lelkigyakorlat fordulata. Szombat este már vígan tapostuk a bestiát. A taposó képeknek nem örültem, de a győzelem-ittasságnak igen.   

A végén, amikor megosztottuk élményeinket, öröm volt hallani egy fiatal lány beszámolóját a szentségimádások erejéről. Igen, a győzelem a megfeszített és föltámadt Jézus műve.

Többen kifejezték, hogy szívesen vennék a lelkigyakorlat hanganyagát. Ide kattintva letölthető. Sajnos a nulladik (szerda délutáni) előadás felvétele hiányzik.

Response to the Serpent

Lelkigyakorlat, 2007

ÜVEGTENGER

(Hét Láng lelkigyakorlat, 2007. július 18 – 22.)

Szerdán, amikor útnak indulunk, lakásomban nincs víz. Remélem, hogy mire vasárnap hazaérek, újból lesz. Nem vagyok én tisztátalan lélek, hogy vizetlen helyen bolyongjak.

Zsolt atya, a leányfalusi Lelkigyakorlatos Ház igazgatója, azt ajánlja, hogy a templomban tartsuk a programokat, mert ott van légkondicionálás. Ötletét lelkesen elfogadjuk. Hőségriadó van.

Isten áttetszősége... A Jelenések szemléletes képe: az üvegtenger. A vastag üveg nem teljesen átlátszó, de nem is egészen átlátszatlan. Tükör által, homályban látunk. Mint aki ködben autózik: nem lát előre, de az utat egy darabon meg tudja világítani. Valamilyen tapasztalat szerezhető Istenről.

A nyugalmi ima tapasztalata. Isten jelenléte érezhetővé válik anélkül, hogy megfoghatóvá válnék. „Mintha illatos balzsamot töltenének a csontjainkba.”

Szédülök. Napszúrás? Valószínűleg felszökött a vérnyomásom. Délig tart a rosszullét, ebéd után megszűnik. Akár a gyomrom is okozhatta.

Az összeszedettség imája. Tudatosítjuk Isten jelenlétét és egyszerű aktussal feléje fordulunk. Ez „szerzett szemlélődés”, a nyugalmi ima és a még magasabbrendű misztikus kegyelmek pedig a „belénk öntött szemlélődés” kategóriájába tartoznak. Az összeszedettség imája saját kezdeményezésünkből létrejöhet, míg a belénk öntött szemlélődéssel szemben passzívak vagyunk, azt csak elfogadni tudjuk.

Imádkozunk és éneklünk. Erzsi nővér nem jött velünk, mert édesanyját kell ápolnia. De sok anyagot ő készített el, s csütörtöktől szombatig az estéket mégis velünk tölti, busszal leutazik, autóval hazaviszik. Helyette Zsófi próbálja el a résztvevőkkel a zsolozsma és a szentségimádás dallamait. Egy estére eljön Börcsök Árpi is, a diakónus, feleségével és legkisebb lányával. A kis Rita az esti imaösszejövetelen ott mászkál az oltár körül, míg apja gitározik. Az egész közösség hősiesen helytáll a különböző funkciókban. Néma Attila többször is vállalkozik az imaösszejövetel vezetésére, felesége, Ella „háziasszonyi” funkciót tölt be, Nyerges Laci gitározik és rendelkezésre bocsátja az autóját, Görbe László szervez, Magdi, mint egy szolgálattevő ezeregyéjszakai szellem, lelkesen hozza a különböző kellékeket, férje, Csabai Laci autót vezet... Mit hagytam ki? Úgyse győzöm fölsorolni. Tetszik a magátólértődés, amivel csinálják.

Vajon mindenkinek meg akarja adni Isten a belénk öntött szemlélődést? Avilai Szent Teréz álláspontja mintha ingadozna. A valóságban egyáltalán nem ingadozik: a „szemlélődés élővizét” Isten mindenkinek felajánlja, de készít megoldást azok számára is, akik valamilyen okból nem nyerik el, követelni pedig nem szabad. Alkantarai Szent Péter receptje szerint „az elmélkedés végén mindig menjünk át szemlélődésbe”.

A közös programok mögött állandó háttérszolgálat működik: team-munka, gyóntatás, közbenjáró ima. A lelkigyakorlatot vezető team naponta háromszor találkozik. Reggel közösen imádkozzuk a zsolozsmát, délben előkészítjük a csoportbeszélgetéseket, este kiértékeljük azokat és megtervezzük az esti összejövetelt. A gyóntatással én szolgálok, közbenjárással a Csabai-házaspár. Az előadásokban igyekszem figyelembe venni az észrevételeket. Vannak, akik nem szívják mellre az előadásokat, Isten szerető közelségének üzenetét. Az értetlenség fáj. Bizony előfordul, hogy alig tudok felszínre vergődni, úgy elborítanak a keserűség hullámai. A démon megteszi a tőle telhetőt. Ugyanakkor megható, ahogy a közösség gondoskodik rólam, diétás igényeimről és egyéb fixa ideáimról.

Szükséges az ember áttetszősége: bűneink megvallása. Avilai Szent Teréz második lelki lakásából át kell lépnünk a harmadik lelki lakásba, ahol az ember már ténylegesen akarja teljes szívéből szeretni Istent, kerülve a bűnre vezető alkalmakat.

A Szentlélek kiáradása belénk öntött kegyelmekkel jár. Saját emlékeim: nevetéssel tapasztaltam meg a Jelenlétet. Szentségimádási élményem: élő fehérség a tabernákulum függönyében, Isten sajátos minősége ebben a fehérségben.

Péntek este megújítjuk keresztségi fogadásunkat. Ima szabadulásért. A Szentlélek fölizzítja a közös dicsőítést.

Jézus gyógyít. Nem mi késztetjük cselekvésre Istent, Isten indít bennünket gyógyításra. Imánkkal alakítja a teremtést.

Szombat este: bérmálásunk megújítása, megkenés megáldott olajjal. Kilépés az eddigi keretekből.

Vasárnap délelőtt. Hogyan őrizzük meg Isten jelenlétét? Hozzávetőleges napirend, imádságra szánt idő, a Szentlélek rendszeres hívása.

Hálaadás, a tapasztalatok megosztása. Moccanások a szívekben. Reményem: a mintegy harminc résztvevő között lesz, aki valóban kilép az eddigi keretekből. Aki „mellre szívta” az üzenetet...

Autóút haza. Az öt nap alatt kétszer támadott súlyosan a sötétség hatalma, a csüggedés kísértésével. De ugyancsak kétszer kaptam megerősítést az Úrtól, a „csontjaimba öntött balzsam” útján. Mindig a démoni támadás előtt.

Itthon a csapból bőséggel folyik a víz.

Szövetségújítás, 2007

A Hét Láng Közösség 2007. szeptember 29-én, a Szent Főangyalok ünnepén megújította szövetségét Istennel. Ünnepünk első része liturgikus ima volt (Esti dicséret az Imaórák Liturgiájából), második része a személyes szövetségek megkötése, kötetlen imától kísérve. Lásd a fotókat és videókat az alábbi slideshowban. Érdemes végignézni, nemcsak bele. A képek címe nem mindig érthető, mert a slideshow levágja a kép egy részét. Teljes képek a fotóalbumban láthatók. Az utolsó előtti videóban a nyelvénekbe a végén belevisít valaki. Alighanem a kis Zsófi, mert a legeslegutolsó videóból kiderül, hogy a tetthelyen tartózkodott. Bizony, feleim, ha egy imádásra alakult közösség nemcsak celebsz tagokból áll, annak a stílusa más lesz, mint egy szerzetesrendé, jóllehet azért van benne valami abból is...

Lásd a fotóalbumot: Saint Archangels’ Day, 2007

Zikkaron, 2007. október

Megtartottuk a Zikkaront, a hétfői munkarend ellenére, 20 és 30 közötti résztvevővel. Ezúttal nem mondtam előre elkészített tanítást, csak közben-közben néhány mondatos buzdítást, ahogy a Lélek indított. A Szentlélektől kaptam Zsolt 37,1-7a-t is, amit fölolvastam. Működött az ismeret szava, több jelenlevő betegségre ráirányította a figyelmet az Úr Lelke. Békességes október 23-át kértünk, és imádkoztunk, hogy Sant Rajinder Singh guru novemberi körútja ne csábítson el hívőket. Imádság közben megjelent két hölgy, akik nem igen imádkoztak velünk, inkább csak nézelődtek, ami nagyon megtöri az imádkozók egységét. (A Zikkaron nem show, ide mi csak imádkozókat várunk – ezek keresők is lehetnek, akik az „ismeretlen Istenhez” fordulnak, de ha valaki Isten helyett ránk figyel, csak az idejét vesztegeti.) Szerencsére hamarosan el is távoztak. Imádkoztunk konfliktusok gyógyulásáért, meg a két jelenlévő kismamáért, Annáért és Zsófiért. Nagy súlyt kapott a csüggedés elleni imádkozás. Ellene mondtunk a reménytelenség lelkének. Mindenkit azzal bocsátottunk el, hogy amiért itt elkezdtünk imádkozni, azt folyamatosan tovább kell kérni, és még bőségesebben kell bánni a hálaadással. Dicsőség Jézusnak, akinek nevében együtt voltunk, és reménység a hívőknek!

Mostanában rengeteget ültem a számítógép mellett, keveset mozogtam, hajnaltól rosszul aludtam. A Zikkaron utáni éjszaka úgy szunnyadtam, mint egy kisangyal. Velünk voltál, békesség Istene. Köszönöm.

Lelkek a Zikkaronon

A 2007. novemberi Zikkaronon felolvastam Dániel könyvének azt a részét, amely a területi szellemekről, azok egymással folytatott küzdelméről szól (10. fejezet). Számítottunk az összecsapásra.

Harminc fölötti létszámmal, két gitárossal imádkoztunk. Több erőteljes nyelvének adatott. Jöttek vezetések a Szentlélektől. Az egyikről már kezdtem azt gondolni, hogy nem Istentől származik, csak a fantáziámból. Úgy éreztem ugyanis, hogy az Úr gyógyítja valakinek a jobb térdét a tőlem balra állók között, ám nem jelentkezett ilyen. Később azonban valaki bevallotta, hogy neki valóban volt baj a jobb térdével, csak megfeledkezett róla. Kár, az ilyen megfeledkezések el tudják bizonytalanítani a karizmák használatát.

A csúcspont Erzsi nővér prófétai szava volt a félelem – sőt: rettegés – lelkéről. Valakit hatalmában tart, mondta, s ha mer jelentkezni, közösen fogunk imádkozni szabadulásért. Ilyenkor azonban nem várjuk el okvetlenül a jelentkezést, mint a testi bajoknál, mert tiszteljük az intimszférát. Az illető nem jelentkezett, így távolból imádkoztunk érte.

Imádkoztunk László titkárunk húgáért, aki makacs, állandó fejfájásban szenved. Éreztem, hogy mélyen gyökerező problémáról van szó, és felszólítottam őket, hogy folytassák az imát otthon is. Mi is folytatjuk, távolról. Ilyenkor a „polipkarok” lassan válnak le az áldozatról.

Hála és dicsőség Istennek. Köszönet mindenkinek. Él az Úr!

A harc folytatódik.

Gyógyuló sebek

2008. április havi Zikkaronunk a közlekedési sztrájk miatt egy hét halasztást szenvedett, a következő nap pedig munkanap volt, így a szokott harminc körüli létszámnál valamivel kevesebben, huszonöten jöttünk össze. Érdekes és szokatlan volt, hogy az Úr nem adott olyan vezetéseket, amelyek testi gyógyulásért való imára irányultak, pedig voltak jelen betegek. Annál határozottabban vonatkozott viszont a Szentlélek útmutatása a pénzhez való viszonyunk korrigálására, valamint az emberi konfliktusokból származó lelki sebek gyógyulására. Az utóbbiért sokan kérték az imát. Erőteljesen utasítottuk vissza a gonosz lelkek minden befolyását. Jó volt együtt dicsérni a föltámadt Urat. Az is nagyon jó volt, hogy nem voltak közöttünk "megfigyelők", akik kivonták magukat az imából. Izgalommal várjuk, milyen irányban vezeti tovább az Úr a Zikkaron imát. Egy biztos: a közös imaösszejövetelt folytatni kell az egyéni imában. Az est végével az imának nincs vége.

Lelkigyakorlat 2008

„Perdül, perdülj, Szulamit!” – biztatják a menyasszonyt az Énekek énekében (7,1), miközben szépségét dicsérik. A menyasszony neve (Szulamit) és a vőlegény neve (Salamon) ugyanabból a tőből származik. A menyasszony (az Egyház) szépsége a vőlegény (Isten) szépségével rokon, azt tükrözi.

„Perdülj, perdülj, Szulamit!” A lelkigyakorlaton azt próbáltuk minden oldalról áttekinteni, hogyan juthatunk el Isten szépségének élvezetéhez már a földön, jól tudva, hogy ez csak ingyenes ajándék lehet. Létrehozni nem tudjuk, legföljebb előkészülhetünk rá. Isten megközelíthetetlen. A Jelenések könyvében (4,2-11) Isten királyi széken ülő „valaki”, akinek trónusából villámok csapnak ki. A trón előtt hét fáklya ég, Isten „hét szelleme” vagy lelke, a Szentlélek teljessége, aki pünkösdkor az emberiségre is kiömlik, hogy a mennyei Hét Láng imádó lobogása mindnyájunké legyen. A Hét Láng nemcsak a lelkigyakorlatot rendező kis közösség titka, hanem az egész Egyház misztériuma. Egyetlen módon közelíthető meg: csak a trón előtt „mintegy megölve” álló Bárány tudja megnyitni az emberi sors hétpecsétes könyvét (Jel 5.1-14).

Istent háromféle módon ismerhetjük meg. Az első az állítás útja (via affirmationis), amelyben a teremtésben talált tökéletességeket átvisszük Istenre. Így alapvető, pozitív képet nyerünk a Teremtőről, aki színtiszta jó és csak jót alkotott. Nagyon sok keresztény ott akad el, hogy negatív tapasztalatait, a sötétség hatalmának műveit vetíti rá Istenre, és ezzel eltorzítja az ő végtelen szépségét. Pedig a rossz nem pozitív valóság, hanem mindig valamilyen jónak a hiánya. A kereszténység létoptimizmusa alapvető ellentétben áll a manicheizmussal, amely a rosszat a jóval egyenrangú őspólusnak tekinti. Nekünk a remény embereinek kell lennünk egy panaszkodó, kesergő világban.

Isten megismerésének második vetülete a tagadás útja (via negationis). A világban fölllelt tökéletlenségeket tagadnunk kell Istenről. Ez bennünket egyrészt bűnbánatra vezet, saját negatívumaink megtagadásához, másrészt azonban szellemi harcra ösztönöz: a sötétség szellemi hatalmaival föl kell vennünk a küzdelmet, nekünk magunknak, nem pedig arra várnunk, hogy ezt valaki más, „szakember” fogja elvégezni helyettünk. A sátán elleni harcban minden keresztények szakembernek kell lennie.

Van azonban egy mélyebb dimenziója is az Istenhez vezető útnak. A világ tökéletességei sem vihetők át változatlanul a Teremtőre, hanem egy új, isteni minőségben, amelyet mi magunk nem tudunk produkálni, csak ő tud – kegyelemből, szabad elhatározásából – belemeríteni bennünket. Itt jelenik meg a fokozás útja (via eminentiæ). Ebben nemcsak bűneink korlátaitól, hanem teremtményi mivoltunk korlátaitól is meg kell szabadulnunk, egy misztikus halállal, amelyet egyikünk se kerülhet el, aki keresztény hivatását, az életszentséget el akarja érni. A mennyben csak szentek vannak, legkésőbb a tisztítótűzben mindnyájan megízleljük a Bárány halálos sebének fájdalmát. Benne lakik a boldogság.

A lelkigyakorlaton újból fölmerültek a résztvevők pénzügyi nehézségei, mert meglehetősen kevesen (harminc fő alatt) voltunk együtt. Ezért kell még beszégetnünk arról, hogy a helyszín vagy az időtartam módosításával ne próbáljuk-e megkönnyíteni a részvételt, vagy talán csak a meghirdetés volt elégtelen. Az eredményt a Lelkigyakorlat 2009 oldalon fogjuk közzétenni.

Isten meglepett kissé

A 2009. januári Zikkaron bevezetőjében elmondtam, hogy Isten mostanában nem ad vezetéseket gyógyulásért végzett imára. A Zikkaron iránya még teljesebben a dicsőítés irányába fordult.

Isten meglepett kissé. Amikor imádkozni kezdtünk, azonnal és nagy erővel érezni kezdtem, hogy a terem baloldalán valakinek a veséjével van problémája. Mivel a belső indítás egyre határozottabbá vált, az imádság-hullám végén megkérdeztem, van-e itt valaki veseproblémával. És volt, a terem baloldalán. Istent nem lehet beszabályozni. Akiknek szabályok szerint működő numinózum kell, azok a mágusok. De ott csak hamis isteneket lehet találni.

Az összejövetel keretében elmondtam, hogy akkor állunk be az új teremtés erővonalai szerint, ha életünk Isten imádásává válik. Ez harcot is jelent. Erőteljes szabadító ima után folytattuk, a kezek magasba emelkedtek, gyönyörű nyelvénekek hangzottak föl. Isten megáldotta ezt a Zikkaront. A vége felé elénekeltünk a Tűzéneket (a  „Hét Láng”, a hit, életszentség, tanúság, Lélek-hívás, állandó ima, nonkonformizmus és Gábriel-misszió misztikus énekét), majd. szigorúan fakultatív alapon, el lehetett imádkozni a Hét Láng elkötelező imáját. Ez nem jelent belépést a Hét Lángba, külön formula van benne azok számára, akik nem tagjai a közösségnek. 

További konkrét vezetésre csak egyre emlékszem: amikor kiengesztelődésre, nehezteléseink őszinte föladására törekedtünk, váratlan öröm fogott el, hogy valaki ezt csakugyan megtette. És bár belső problémáknál nem kérünk személyes jelentkezést, valaki önként jelentkezett, hogy vele megtörtént. Éreztem az öröm kenetét. Istennek legyen dicsőség. Nagyon fontosak azonban a szabadulásért folyó általános imák, a csüggedtség, depresszió lelkének, a hazugság lelkének való ellentmondás. 

Harcban állunk. A Zikkaron szerény összejövetel, de fontos tüzérségi állás.

Nesze neked

Zikkaron, 2009. február. A démon kitesz magáért. Elfelejtettem és el is kevertem valahova a bankkártyám PIN kódját. Árpi nem jön gitározni. Annus nem kapott gyerekfelvigyázót. Rosszullét, vércukorzavar. Nyomasztó, zűrzavaros álmok. Erzsi nővér elesik, megsebzi magát.  

Harc lesz.

Fáradtság. Fölmehetett a vércukrom. Laci hősiesen gitározik, de mi lesz az énekek után? Talán ha nyelveken énekelnénk... Igen, az kisegít. Lassan mégiscsak imába lendülünk. Mekkora démonnal állunk szemben? Nincs mese, meg kell vívni a csatát. 

Ezúttal harmincnál többen vagyunk. A hazugságról beszélek. Három kiragadott terület, ahol a hazugság lelke tért hódított: a mágia, a szexuális erkölcs és a II. Vatikáni Zsinat tagadása. 

Merre vezetsz, Uram? Veseproblémáért imádkoznánk, de valahogy nem stimmel a vezetés. A fogfájás, szájüregi problémák jobban bejönnek. Mégis, nem ezért jöttünk ide. A Zikkaron tartalma mindinkább a szellemi hadviselés. Nehéz tüzérségünk az ellenség állásait rombolja. Erzsi nővér gyönyörű nyelvéneket intonál.

Ellene mondok a hazugság lelkének. A félelem lelkének. A csüggedés lelkének. Az ellentmondás visszhangzik a teremben. Valami készül.

Erzsi nővérben működik az ismeret szava. Lelki dolgokról van szó. Megtérésre való felhívás hangzik el. Nem tudjuk, kihez. Nem lehetünk indiszkrétek.  

Elénekeljük a Tűzéneket, lelkiségünk dallamba foglalt kvintesszenciáját. És itt a fordulat. Szárnyaló, szinte trillázó nyelvének. A Szentlélek áradása, szabadság. Mindenkinél átütött? Nem gondolom. Akad diszharmónia is, és aligha érzékeli minden testvér az élet-halál harcot, ami folyik. De mindenki észleli az új lendületet. Közben a Lélek mutatja, hogy valaki megbánta a hazugság bűnét. Nesze neked, sötét szellem. Területet foglaltunk az ellenséges hatalmaktól. Itt a lényeg.

Győzött az Úr. A zsolozsma már csak zárókő. Sikerült. Istennek legyen hála.

Fáradt vagyok, kegyetlenül fáradt. Egy ütközetet megnyertünk. De a hadjárat folytatódik.  

Közösség a palackban

Elég kicsi már, hogy palackba lehessen csomagolni és a tengerbe vetni – vajon hova hányják-vetik a habok? Tegnap mindenesetre becsomagoltuk a Hét Lángot, új formákat adtunk neki, kevésbé jogászi, inkább költői-misztikus megközelítésű szövegeket. Mintának itt áll a szűzi életre való elköteleződés szövege:

Ki lakhat együtt az emésztő tűzzel?
Istenem, emésztő tűz,
tégy engem találkozássá,
tégy engem eggyéolvadássá,
tégy engem pünkösdi lánggá,
tégy engem a föltámadt Jézus jelenlétévé a világban.
Tüzedet választom otthonomnak.
Benned akarok égni,
mert szívemből szeretlek,
mert véglegesen téged választottalak,
hogy te légy mindenem,
szépség, igazság, örvénylő szeretet,
mélységek tánca, szabadság.

Amen.

A vastag betűs sor a végleges elkötelezettséget jelenti a közösségben, a dőlt betűs sorok pedig a szűzi életre való elkötelezettséget. 

A következő kép az egy évre való elkötelezettség vállalását mutatja:

A szövetségkötések után az összejövetel a szokásos Zikkaron minta szerint folyt tovább.

 S még egy kép: megpihenés, agapé...

 Kint vagyunk a háborgó tengeren.

Angyalokkal zsúfoltan