Másnap elég nehezen szálltunk ki  az ágyból, hiszen otthoni időszámítás szerint még csak hajnali 4 van, JUJ! Sőt, jujuj!

De hiába, muszáj menni, regisztrálni 8-10 közt kell, és a posztert kitenni, mert ha nem, 3 évig nem nevezhetek be újra erre a konferenciára anyaggal. Nem mintha akarnék, bár sosem tudni, 2 év múlva lesz a következő IDF konferencia és Melbourne-ben….  Guidó azt mondta, erre tart engem, hajrá.

Az egész úgy kezdődött, hogy a főnököm 2 nappal a határidő előtt közölte, hogy be kéne adni absztractot (a tudományos munkám rövid kivonatát) a 2011-es Dubaiban megrendezésre kerülő IDF (International Diabetes Federation) konferenciára. Én csak nevettem magamban, meg egy kicsit bosszankodtam is, mert elég nagy cécóval jár (nekem) egy ilyen abstract megírása, de az esélytelenek nyugalmával írtuk meg Guidóval vért izzadva az abstractot, és 2 perccel a határidő előtt online postáztuk.

Nézd meg, TALAKE, szánj rá időt, hogy megérinthessen a Szentlélek! A kisképernyő alatt állítsd magyarra (hongrois).

http://www.netforgod.tv

A minap este észleltük, hogy nincs otthon kenyerünk. Nosza, ugorjunk le a sarki kisközértbe, ami nekünk a legnagyobb magyar TESCO-t jelenti, s vegyünk  kenyeret.

Nagyon kellemes meglepetés ért. Mégpedig az, hogy Johannes Hartl délutáni előadása még SOKKAL JOBB, mint a délelőtti. A délelőttiben nekem fura volt kicsit a technikai leírás, de el tudom fogadni, hogy ez járható, hiteles út és hogy bizony JOhannes Hartltól van mit tanulni ima területén.

Akarod tudni, hogyan kell imádkozni?

Katt ide:

http://www.tpb.hu/Johannes_Hartl_-_Vasarnap_delelotti_eloadas.mp3

Közeledik Mindenszentek ünnepe.

Mint tavaly (klikk ide), készüljünk újra együtt keresztény lelkülettel az ünnepre! 

Az elmúlt hétvégén konferencián voltunk. Egyik szünetben, hogy fejünket kiszellőztessük, elmentünk a kolléganőmmel sétálni.

Napok óta nem tudok másra gondolni, csak erre. Aktualitását az adta, hogy két különböző könyvben olvastam róla egymástól függetlenül, de véletlen (véletlen?) egy időben.

Az egyiket Cantalamessa atya írta: ismerjük az ember jogait, méltán érezzük, milyen az, ha valakinek elégtétel jár, az emberi igazságosság alapján.

Balatonon a mi házunk szinte tőszomszédos a templommal. A hátsó kertkapun kisurranva a templom háta mögé érsz, ahonnan egy rövid kis ösvény vezet a bokrokon át, a templom oldala mentén, és máris kiértél az útra a templom mellett. Pont oda, ahol egy Szt. István szobor áll. Innen nyílegyenes az út a strandra, ahova napi 2x le szoktunk battyogni. 

Gyerekkoromból emlékszem a véget nem érő Capitaly partikra. Apukám gyerekkori Capitalyjával játszottunk, mert abban az időben csak a kommunista gazdaság mintájára átalakított, és így sokkal kevésbé izgalmas Gazdálkodj Okosan létezett. Most megérettek a gyerekeink a Capitalyra. Gondoltuk mi.

Az útról már nem is írok, hiszen már annyira rutinosak vagyunk, hogy csukott szemmel is odatalálunk. Ezúttal ugyan ronggyá áztunk mire odaértünk, de ha az ember asszimilálódni akar az angol kultúrába, ezt nem úszhatja meg. A házba ezúttal Duncan engedett be, felvitt minket a szobánkba, amely P. Pióról van elnevezve (juhé!). Guido először is megszerelte az ágyat, ami már múltkor is le volt szakadva, most rutinosan alátett 1-2 téglát (ami található a szobában is  per se)