Ígértem egy korábbi blogban, hogy beszámolok a magyarok és a tűzriasztók viszonyáról.
Kezdem kedvenc bloggerem, a tengerentúlról hazánkba szakadt Alex megállapításaival.
Úgy szép az élet, ha zajlik, szokta mondani valamely felmenőm, már nem emlékszem, melyik. Nos, lehet, tudat alatt ez a mondat motivált választott élethivatásom felé. Az én szakmámban zajlik az élet mindig. Többnyire jót nevetek a tragikomikus dolgokon, én személy szerint élvezem ezeket.
in memoriam Efrajim Kishont.
CMR 2011
Idén is nyakunkba vettük a világot, és elmentünk Angliába a Catholic Miracle Rally 2011-re. Ugyan valamelyest át kellett rendezni a programjainkat, de természetesen nagy örömmel és izgalommal készültünk az útra. A különbség annyi volt idén, hogy szállásról nem kellett gondoskodnunk, meghívtak minket, hogy lakjunk Chertseyben, a közösség házában.
Az asztal körül súlyos a csend. Férfitenyérbe hajlanak a nehéz gondolatokkal terhelt férfi fejek. János nincs jelen, Péter is csak most érkezik. Júdás sincs itt, persze. Valaki látta a városkapu felé tántorogni. Úgy viselkedett, mint aki eszét vesztette.
Mélyen megdöbbenve vettük tudomásul, hogy a mindennapi.hu weblap milyen igazságtalan módon tudósított a vasárnapi budaörsi gyógyító alkalomról.
Mi az abszolút morbid?
Amikor a Habsburg gyerekek a március 15-i ünnepen verset szavalnak.
Ma reggel a kórház egyik macskája (2 van csak) megevett 40 pogácsát. Utána egész nap moccani sem tudott, ült a bejáratnál. Nem is értem, hol fért el benne a 40 pogi. Én már háromtól kifeküdnék. Nem csoda, hogy csak feküdt és szemrehányóan nézte az embereket.
Egyre inkább szemembe ötlik az a kiáltó ellentét, amilyenek mi, magyarok, vagyunk és amilyennek látjuk magunkat. Egy tehetséges, okos nép vagyunk, de valahogy egyfolytában fikázzuk magunkat (már elnézést, TALAKE, a kifejezésért). Kesergünk, pesszimisták vagyunk, sanyargunk, jajgatunk, egyből a rosszat látjuk, sajnáljuk magunkat. Démonként ül ez az átok a magyar népen.
A cikk folytatása, 2. rész
Ha Jozsué történetét olvassuk, érdemes megjegyezni, hogy Józsué nem vágott át azonnal a Jordánon, amint megérkezett a partjára. Inkább, az Ígéret Földjét tartva szem előtt gondoskodott róla, hogy a nép három dolgot tegyen előbb. Azt hiszem, hogy ezek érdemesek arra, hogy a Megújulás jelenlegi helyzetére vonatkoztatva elgondolkodjunk rajtuk:
1. „Lássátok el magatokat élelemmel” (Józs. 1, 11)
Fantasztikus írást találtam Damian Stayne tollából. A magyarországi helyzetet elnézve (l. Mise a hegyek közt, vagy Stockholm blog) azonosulni tudok vele, abszolút. Valami csodálatos újnak a küszöbén vagyunk, hála az Úrnak, hogy résztvevői, tanúi lehetünk az Ő hatalmas művének. Íme az első rész:
A döntés pillanata
Egy új korszak küszöbén
A címben jegyzett mondat egy 2000 évvel ezelőtti eseményre utal. De Jézus, aki él és ugyanaz mint 2000 éve, ugyanazt megteszi ma is. Miért is ne?