W. asszonynak rákdaganata volt a felső állcsontján. Megműtötték. Hamarosan bélvérzés miatt ismét műteni kellett, az orvos gyomorrákot is megállapított nála.

Az operációra előkészítő idő alatt barátai bizalommal fordultak imáikban a már mennyei hazába költözött Pio atyához, segítségét kérve. Az ezt követő ellenőrző vizsgálatkor a ráknak már nyoma sem volt. A zavarba esett orvos egy specialistát akart felkérni, hogy segítségére legyen a műtét elvégzésében.

W. asszony megijedt, látva orvosa bizonytalanságát, s még bensőségesebben kérte Padre Pio segítségét.

Éjjel megállt ágya mellett Pio atya, jól megrázta a kezét és ezt mondta: «Ne félj! Nincs szükség operációra, amilyen gyorsan lehet, menj haza!» Alighogy megfogta a kezét, az asszonyon elektromos áramhoz hasonló bizsergés cikázott végig, új életerő szállta meg.

Reggel felkelt, és saját felelősségére hazament. Két napig még kímélte magát, azóta azonban teljes erőbedobással végzi háztartási tevékenységét, mintha semmi se történt volna.

(Blanár Mihály: Pio atya, a titokzatos karizmatikus. Testvéri Szolgálat Alapítvány, Esztergom, évszám nélkül. 196-197.o.)