Tudok szaladni

Egy házaspár érkezett San Giovanni Rotondóba ötéves gyermekükkel, aki születésétől fogva béna volt. Nápolyból jöttek. Az ember vonakodott bemenni a templomba, mert nem hitt Istenben.

Kicsit később Pio atya hangja hallatszott a kolostor folyosójáról. Az asszony kiszaladt hozzá a gyermekkel, és könyörögve kiáltotta: «Szánja meg, atyám, az én béna gyermekemet!»

Az atya odament hozzájuk, és mosolyogva szólt a gyermekhez: «Te már nagy vagy, ne hagyd, hogy édesanyád vigyen! Tudsz te már egyedül is szaladni!» Ekkor kivette a gyermeket édesanyja karjából és talpra állította. Most állt a gyermek életében először a saját lábán, teljesen meggyógyulva.

«De ti hárman jöttetek! Hol van a férjed?» - kérdezte az asszonyt Pio atya, pedig erről nem tudhatott. Az asszony megdöbbenésében sírva fakadt, és nem tudott feleletet adni. «Szaladj csak ki a templomtérre, és hívd be édesapádat!» - szólt Pio atya a gyermekhez.

Az kifutott, de a zarándokok tömegétől és az autóbuszoktól nem találta meg. Ekkor boldogságában teli torokkal elkiáltotta magát: «Édesapám, édesapám, tudok szaladni!» Az apa meghallotta a fia hangját, és nem hitt a szemének. Valóban! Fia meggyógyult. Lélekszakadva rohant feléje, és akkorát kiáltott, amekkorát csak tudott: «Hiszek, hiszek Istenben!» Ez az eset mindenkit mélyen megrendített. Sokan megtértek, akik tanúi voltak ennek a csodálatos gyógyulásnak.

(Harmath Károly: Pietrelcinai Pio atya, Agapé, Újvidék,1991. 84-85.o.)