A venezuelai Caracasban élő Maria-Teresa Silva 1932-ben született, 1954-től szenvedett érszűkületben, csontritkulásban, lábát ortopéd eszközzel, gerincét protézissel merevítették, műtétek egész során esett át, az 1978-ban végzett gerincműtétje után tolószékben rögzítve élt, az orvosok véglegesen gyógyíthatatlannak nyilvánították. A nővér sokszor kérte rendje (Jézus Szent Szíve Nővérei) 1967-ben elhunyt alapítója, Laura Alvarado közbenjárását, akiről azt állította, hogy 1982-ben megígérte, ötvenéves korában meg fog gyógyulni. Erre emlékezve 1982. szeptember 14-én kivitette magát Laura Alvarado sírjához, ismételten közbenjárását kérte. 16-án délután bizsergést érzett elsorvadt bal lábában, éjjel felkelt, leoldotta a kötéseket, elképedt társai előtt saját lábán járt. Másnap kezelőorvosa és a műtéteket végző sebész megállapították, hogy elsorvadt lába teljesen normális, a klinika dokumentált, megőrzött ideggyógyászati, ortopédiai és neurológiai jelentéseivel egybevetve: teljesen egészséges. Gyógyulásáról egyhangúan megállapíthatta a Római Orvosi Bizottság: teljes, azonnali, tartós, ismereteink mai állása szerint megmagyarázhatatlan.

Forrás: Bura László: “Imameghallgatás, csoda - kihívás a tudomány számára?”
(Keresztény Szó)
http://www.topnet.ro/kerszo/archiv01/0101/text.htm