Wilhelm Feussner jezsuita atya beszélte el egy stockholmi közösségben.

Rendtársa, Francisco Herrera atya, néhány évvel ezelőtt nagyon lefogyott, súlyos hátfájdalmai kezdődtek. Orvoshoz került, különböző vizsgálatokat végeztek, amelyek aztán kimutatták, hogy előrehaladott tüdőrákja van, már műtét sem jön szóba. Azt tanácsolták neki, ha szeretne még búcsút venni a családjától, akkor most tegye meg, mert hamarosan már nem tud repülőre ülni. Hazautazott hát Mexikóba, ahonnan származik, búcsút vett a családjától, aztán visszajött a stockholmi rendházukba...

Közben egy harmadik rendtársuk, Klaus Dietz (jelenleg ő a rendi elöljáró Svédországban) Chilében járt. Egy chilei jezsuita atyát, Alberto Hurtado-t, 1994-ben avatott boldoggá a pápa. Boldog Alberto Hurtado (1901-1952) a szegények közötti munkára érzett elhívást, rengeteget gyóntatott, még halálos ágyán is nagyon sokan keresték meg, lelki vezetést kérve. Hasnyálmirigyrákban halt meg. Chilében ma a jezsuiták által vezetett katolikus egyetem az ő nevét viseli. Klaus atya imádkozott a sírjánál, majd azt mondta: «Nézd, ha tehetsz valamit, figyelmedbe ajánlom ezt a szegény Franciscot...» Ugyanazon a napon készítették Stockholmban a kontroll radiológiai vizsgálatot Francisco atya tüdejéről, és a daganatnak nyomát sem találták! A hátfájdalmai nem szűntek meg teljesen, de a daganata évek múltával sem újult ki. A mai napig ő mondja a vasárnap esti 6 órai angol nyelvű misét a jezsuiták templomában. Az esetet pedig pontosan leírták, és elküldték Rómába.

Forrás: Dr Sörédi Pál levele a Hagiosz levelezőlistán, 2002. november 28.