A nyolcvanas évek végén Ákos bátyám felesége, Mária megtudta az orvosoktól, a Kékgolyóban, hogy inoperábilis mellrákja van. Meglehetősen le is szidták, hogy miért ment későn. (Nem ő ment későn, hanem csak nagysokára voltak hajlandók foglalkozni vele.) Elkezdték sugarazni, ő ennek a terhét egyedül hordta karácsonyig, akkor mondta meg a férjének, s nekünk, s akkor kezdődött egy nagy imahadjárat. A hat gyerek, az ismerősök, barátok, szerzetesek. Még augusztus elején is az volt az orvosok álláspontja, hogy operálhatatlan, áttétek valószínűek. Akkor volt, hogy Katona István atya autóbuszt szervezett 1990. szeptember 8-ra, Grazba, Tardif atya gyógyító imaszolgálatára. Már akkor az volt a szándékom, hogy Mária sógornőmért kérek imát. S őt augusztus végén mégis operálhatónak minősítették és szeptember 8-ra tették a műtétet. Hárman mentünk a testvérek közül. Nagy élményünk volt, hogy semmi "rendkívüli" tanítás nem volt, otthonos volt minden, szinte magától értetődő. A szentmisére nagy füles kosarakban gyűjtötték össze az imakéréseket, s akkor a testvéreknek mondtam, hogy imádkozzanak a sógornőmért, aki valószínűleg most fekszik a műtőasztalon. A szentmise a betegekért volt, s szentmise után Tardif atya az ismeret szavával szólt. Ott mellettem történt, hogy valakinek így megnyílt a füle, s akkor derült ki, hogy már az előző ismeret szava is gyógyította, csak ő éppen nem hallotta meg, de a gyógyulás megtörtént, ment jelentkezni az orvos-bizottsághoz. (Egyébként nem engedték mikrofonhoz azokat, akik gyógyulást éreztek, itt tanúságot az előző napiak tehettek, akikről az orvos-bizottság úgy döntött). Az ismeret szava között volt olyan, amit én reménnyel a sógornőmre szerettem volna vonatkoztatni. Amikor hazaérkeztem, mondta el Ákos bátyám, hogy a műtét előtt az orvos még egyszer elmondta, hogy súlyos, ne számítson semmi jóra, áttétes rákos a felesége. Ákos végig ott imádkozott a folyosón. A műtét után az orvos azt mondta, hogy a gyors-szövettan nem mutatott ki rákos sejtet. A műtét után öt évvel Ákos és Mária biciklin lekarikázott Csíksomlyóra hálát adni.

Az Úristen azóta is igen megpróbálja őket, nem a keresztet vette el az életükből, hanem megmutatta rajtuk hatalmát.

Ágnes