1988-ban megcsúsztam az építkezésnél a falétrán, és gerendával a kezemben a hátamon lecsúsztam a lépcsőn. Előtte pár héttel lumbágóm is volt. A röntgen nem mutatott sérülést, de olyan kopást mutatott, mely az orvos szerint maradandó, és ezekkel a fájdalmakkal kell élnem életem végéig. Nem jártam orvoshoz, az állandó fájdalmakkal megvoltam.

1998. december 20-án elvégeztem a Szentlélek Szemináriumot. 1999. februárjában berobbant a derekam, az ülés rettenetes fájdalmakkal járt. Egy hónap fájdalom után az imacsoportunk felajánlotta, hogy kézrátétellel imádkoznak értem. Részleges gyógyulással elmúlt az ülésnél jelentkező fájdalom, nem is jött elő többet. A gerincfájdalmak maradtak, sőt fokozódtak. Már a munkámat sem tudtam normálisan ellátni. Féltem minden emeléstől.

2000. májusában az Emmausz Közösség (utolsó szombati) miséjén a Hermina úton kimentem gyógyulást kérni. Imádkoztam s azt kértem, hogy tudjak dolgozni. Részleges gyógyulást kaptam. Jézus nevében dolgozni tudtam, komoly súlyokat emelhettem, de előtte mindig kérnem kellett Jézus segítségét.

Ezután sajátmagamnak nem kértem gyógyulást.

2000-ben két lelkigyakorlaton, 2001-ben egy lelkigyakorlaton, valamint 2000 októberében és 2001 áprilisában Medjugorjéban voltunk.

Többször hallottam belső hangon ebben az időben, mikor sorban álltak imáért, hogy «most te is menj és kérj imát». Meg kellett mondani, hogy miért imádkozzanak. Arra kértem Jézust, hogy sugallja meg, mit kérjek, mit akar Ő adni. Mindig más kegyelmeket kéretett velem, mint az én gyógyulásom. (Hála érte Jézusnak.)

Fájdalmaim fokozódtak, olyan gerincremegésem volt, hogy 3-5 másodpercig mozdulni sem tudta. A felállás nehéz volt, feleségem kezét fogva állhattam fel a templomban is, amikor letérdeltem. Fogta a kezemet és vigyázott rám.

Rettegtem a tüsszentéstől. Szervezetem lemondott a tüsszentésről, ez a fejemben okozott feszültséget.

Dolgozni tudtam, ülésnél nem fájt a derekam.

A HÉT LÁNG Közösségnél több összejövetelen vettem részt. Nem kértem magamnak soha gyógyulást Jézustól. (De reméltem, ha eljön az ideje, megtörténik.) Nem szólítottak ki gerinccel gyógyulni, de mással igen.

2002. február. Az egyik gyógyító imaösszejövetelen Kovács Gábor atya oda mutatott, ahol én is álltam, hogy valakinek fáj a gerince. Az Úr akarja gyógyítani. Én repültem örömömben, furcsa szabadító érzés volt, mint aki rabságból szabadul ki. Hazafelé már az aluljáróban leszaladtam a lépcsőn, ugrálni tudtam. Nem kell óvatosan mennem, nem kell minden gödörre vigyáznom, alvás közben nem ébredek fel fordulásnál.

Azóta gerincfájdalmaim teljesen megszűntek, teljes gyógyulást érzek, boldogan tüsszenthetek.

Dicsőítem Jézust, hálát adok neki, köszönöm ezt a nagy ajándékot, melyet kaptam.