Szinte minden nap fájt a hátam az elmúlt hat év alatt. Sokszor kellett, főleg délután, lepihennem, mert szinte már levegőt sem tudtam venni, majd beszakadt a hátam és a mozgás is nehezemre esett. Gyakran párosult ez a fájdalom a jobb csípő és láb fájdalmával.

Amikor tehettem, otthon lefeküdtem a szobában a parkettára, «megnyújtottam», tornásztattam a hátamat. Addig pihentem a földön, míg azt éreztem, újra könnyen veszem a levegőt.

Kb. négy éve voltam orvosnál ezzel a problémával, ahol annyit megértettem, hogy a jobb oldali hátizomzat lanyhábban működik a kelleténél.

2002. május 9-én délután a Hét Láng közösség csütörtöki imaösszejövetelére mentünk férjemmel. A metrón utaztunk, amikor úgy éreztem a lelkemben, hogy ezen az estén Isten megnyilvánul közöttünk. Hálával telt meg a szívem és boldog voltam, bár nem tudtam, hogy történik ez meg.

Ezen a napon nem gyógyító imára jöttünk össze, hanem a MENÓRA, vagyis a zsidóságért való ima napja volt. Mégis, egyszer csak Kovács Gábor atya arra a helyre mutatott, ahol én is álltam, kihívta imára azt a személyt, akinek fáj a háta.

Meglepődve és örömmel léptem ki a helyemről, és imádkoztak értem. Ima után a helyemre indultam. A jobb lábamat elöntötte a melegség. A hátamban megszűnt az állandó fájdalom, könnyűnek és szabadnak éreztem magam. Reggelente már könnyen fel tudok kelni, mozgásom is könnyebbé vált. Dicsőség és hála legyen érte Istennek.