1933. szeptember 8-án, Kisasszony ünnepén többektől kísérve, lelkendező örömmel nyit be a szentkúti irodába Gulyás Anna 15 éves lány, lakik: Adács, Temető u. 189. Egyik lábán harisnya és papucs van, a másik harisnyáját pedig egy 4 cm-es megfeketedett rozsdás szeggel együtt a kezében tartja. A szeget mutogatva, a boldogságtól szinte fuldokolva csak annyit tud mondani:

Nagy nehezen mégis lecsillapodván elmondja, hogy tavaly, azaz 1932. augusztus 17-én a szőlőben foglalatoskodva belelépett valamibe, amitől a lábfeje nagyon megdagadt, a seb helye pedig gennyedésbe ment át. Azóta, tehát egy egész év óta először otthon, aztán Budapesten az OTI kórházban, aztán ismét otthon gyógyítgatták. A baj okát röntgennel keresték, de meg nem találva megoperálták. Ám hasztalanul! Hiába használta a különböző orvosságokat is, semmi sem segítettek.

Édesanyjának biztatására idejött. Itt elvégezte ájtatosságát, ivott a Szent László-forrás vizéből, azután sebes lábát öntözgette a vízzel. A második leöntéskor nagy fájdalmat érzett, és valami fekete vonal tűnt föl a lába fejében, ez a feketeség lassan kifelé húzódott, míg végre saját kezével könnyűszerrel kivette ezt a szeget. Az édesanyának és gyermekének ájtatos bizalma most sem szégyenült meg, a Boldogságos Szent Szűz segített. Adácsi tanúink: Kiss Mária és Birkás Ferenc. A többi szemtanú idegen volt.

(Forrás: Mátraverebély-Szentkút kegyhely és a Nagyboldogasszony Bazilika, 2. bővített kiadás. Kiadja a Szentkúti Ferences Rendház, 2000, Novoprint RT. 77-81. oldal)