Hús és vér

A 8. században egy pontosan nem ismert dátumú napon a közép-itáliai Lanciano Szent Legontianus és Domitianus templomában egy bazilita szerzetes misézett. Az átváltoztatás után hirtelen kétely támadt benne afelől, hogy a kenyér és bor ténylegesen Krisztus testévé és vérévé lényegült át. Ekkor az ostya látható módon hússá, a bor láthatóan vérré változott át a kezében, majd a vér megalvadt, és öt különböző, szabálytalan csomóra oszlott. A megdöbbent szerzetes először el akarta titkolni a történteket. De mivel nem tudott úrrá lenni izgatottságán, föltárta annak okát a hívek előtt, akik így közvetlen szemtanúi lettek, és az esemény hírét elterjesztették a városban.

Az átváltozott szentostyát és bort az azóta eltelt ezerkétszáz éven át változatlanul és hűen őrizték a szerzetesek Lancianóban. Az ostyából lett hús nagysága megfelel egy nagyalakú ostya méretének, rostos szerkezetű és barna színű, de rózsaszínűnek látszik, ha a szentségtartó mögé valamilyen fényforrást helyezünk. A húsban jól kivehetően jelen van az ostya néhány eredeti, kenyérszerű darabkája is. A kehelyben lévő vér barnásvörös, öt kis csomóból tevődik össze, összsúlya mintegy 16 gramm.

1970-ben az lancianói ferences közösség úgy határozott, hogy lehetővé teszik az ereklyék tudományos vizsgálatát. A vizsgálatok végrehajtására dr. Odoardo Linoli professzort, az anatómia, kórszövettan, kémia és klinikai mikroszkópia docensét, az arezzói "Egyesített Kórházak" igazgatóját kérték fel. Dr. Linoli asszisztensként bevonta a munkába dr. Ruggero Bertellit, a sienai egyetem anatómia professzorát is. Linoli professzor 1971. március 4-én, a lancianói Szent Ferenc templomban ismertette tudományos közleményét elemzése eredményeiről.

A rendkívül alapos szövettani vizsgálatok a következő eredménnyel zárultak:

  • A szinte fa keménységűvé száradt hús valódi emberi hús, mégpedig szívizomszövet. Összetevői és struktúrája mikroszkóppal kétséget kizáróan felismerhető (szívizomszövet, vénák és artériák a szívre jellemző sűrűségben, továbbá a szív jellegzetes ideghálózata).
  • A vér valódi emberi vér.
  • A hús és a vér azonos vércsoportba (AB) tartozik. (Ez egyébként az a vércsoport, amelyet Baima Bollone professzor azonosított a torinói leplen, valamint megegyezik más, térben és időben egymástól távol történt eukarisztia-csodák ereklyéinek vércsoportjával.)
  • A vérben a fehérjék olyan százalékarányban találhatók, amilyenben a friss emberi vérben szoktak előfordulni.
  • A vérben a következő ásványi anyagok találhatók: kloridok, foszfor, magnézium, kálium, nátrium, ugyanakkor a vér kálciumtartalma jelentősen megnövekedett.
  • A szövetekben nem található semmiféle mesterséges konzerválóanyag. A hús és a vér nagyon jó állapotban maradt fenn tizenkét évszázadon keresztül a biológiai és egyéb rongáló behatások ellenére.
Az 1971-es és az azokat kiegészítő és megerősítő 1981-es szövettani elemzések hivatalos szakvéleményei alapján a lancianói eukarisztia-csoda ereklyéiről teljes tudományos biztonsággal megállapíthatók a következők: Az eredeti ostyadarabokat is tartalmazó hús valódi emberi szívizomzat, a vér pedig ugyanabba a vércsoportba tartozó emberi vér.

A szövetminták mikroszkópos vizsgálatának eredményeiről a bizottság fotódokumentációt tárt a nyilvánosság elé.

(A csodáról és vizsgálatok módszertani eljárásairól részletesebben: Bruno Sammaciccia: A lancianói oltáriszentség-csoda, Ecclesia, Budapest, 1991.)