1730. április 26.

Mi alulírottak, akik az igazság megállapítására lettünk meghíva, teljes és rendíthetetlen meggyőződéssel eskü alatt tanúsítjuk: Méltóságos Isten szolgája Baldinucci Antal atya a Jézus Társaságából népi missziókat tartott Corában. 1704 májusában elindult a Corától 3 mérföld (kb. 4,5 km)-re lévő városkába, Giulianóba. A Corában lakó emberek az iránta érzett tiszteletből követték őt, mi is, akik ezt a jegyzőkönyvet írtuk. A menet, amelyhez csatlakoztak a giulianói hívek is, a város kapujához tartott, amely nyolc mérföldre volt a ferences kolostortól. Onnan az utunk a Monte Fortino elé vezetett. Egy dús szilfa alá érve megállított minket azzal, hogy itt szentbeszédet tart. Gondolom, azért éppen itt, mert itt a lombok oltalmat nyújtottak az égető nap hevétől, és biztosan azért is, mert Isten szándéka szerint itt kellett megtörténnie a csodának. Az atya a szilfa alatti széken állt. A fa magányos volt, messze a többi fától. Prédikációjában a következőket mondta: „Tudjátok, kedves hívek, hogyan hullanak az emberi lelkek a pokolba? Úgy, ahogy a levelek hullanak e fáról.”

Ahogy az atya kimondta ezeket a szavakat, a fáról a levelek olyan sűrűn kezdtek hullani, mintha havazott volna. A levelek olyan hosszasan hullottak, hogy ez idő alatt legalább négyszer elmondhattuk volna a Hiszekegyet. A fa csaknem kopasz lett, de a többi fáról szinte egy levél sem hullott le. A szentbeszéd előtt és közben is szinte teljes szélcsend volt. Amikor az emberek látták ezt a csodát, hangos sírásra fakadtak, és irgalomért könyörögtek. Az atyának meg kellett szakítania a beszédét, mert hosszú ideig nem tudta lecsendesíteni a népet. A hangos sírás vagy fél óráig tartott. A csoda hatását nyomban észre lehetett venni: a jelenlevők közül, akik haragudtak egymásra, azonnal kibékültek, sokan új életet kezdtek, és voltak, akik kolostorba vonultak. Biztosan állíthatjuk ezt, mert mi is a jelenlevők között voltunk, hogy meghallgassuk az atya prédikációját. A szentbeszéd minden szavát tisztán hallottuk, és láttuk a hulló faleveleket. Ezzel dicsőítjük Istent és az igaz Isten szolgáját.

Ezt tanúsítjuk a mai napon a fent írt évben.

Én, Isidor Cerracchi kanonok jelen voltam a fent leírt történetnél.

Én, Joseph Caporetto kanonok jelen voltam a fent leírt történetnél.

Én, Romulad Sellarotti pap, jelen voltam a fent leírt történetnél.

Én, Silvester Tiraborelli, jelen voltam a fent leírt történetnél.

Cora Óvárosának képviselői.

Mindannyian igazoljuk és szóban tanúsítjuk: a fent leírt történet saját szavainkkal leírt és sajátkezűleg aláírt történet.

Átadva a mi hivatalos épületünkbe 1730. április 27.

Marcus Antonius Prence, jegyző és titkár.
(Arch. S. Congr. pro Causis Sanctorum, X. n. 305, pp 163-164)