A szerzetesként meghalt Árpádházi Szent Erzsébet temetésén kétszázezren vettek részt, már a sírjánál sok beteg gyógyult meg. Két ülésen hivatalos tanúvallomások alapján 130 csodás esetet írtak össze és küldtek el Rómába. A sírnál történt legnevezetesebb csoda egy Dietrich nevű, ötéves, vakon született fiúval történt. Arcán semmi nyoma nem volt a két szemnek. A szemüregeket bőr fedte. A gyermek anyja Erzsébet sírjánál imádkozott és sírt. A sírról port vettek fel és rászórták a szemek helyére. A bőr ekkor felrepedt és megjelentek a szemek. Több tanú esküvel is igazolta a csodát, és Konrád atya (Erzsébet ferences gyóntatója) szintén állította, hogy ő maga is látta a kialakult szemeket.

Szintén Konrád atya jegyezte fel egy hároméves kisfiúnak a feltámasztását a csoda összes körülményeivel együtt az anya, az apa, a nagymama és a nagybácsi és mások tanúvallomása alapján. A nagymama megfogadta, hogy Szent Erzsébet menháza számára adományt juttat el és a gyermeket Isten szolgálatára ajánlja fel, ha életre kel. A gyermekbe - bár már egy egész éjszakán át halott, merev és kihűlt volt - visszatért az élet.

(A fiatalon, kisgyermekekkel megözvegyült Erzsébet nevéhez egyébként négy kisgyermek feltámasztását fűzik a források.)

(Forrás: Lázár, kelj fel!, Albert J. Hebert, Ecclesia, 1995. 82-83.o.)