Az idén nyáron nagy álmom vált valóra: kimehettem Finnországba a nagynénémékhez! Anyukám húga ugyanis már 8 éve kint él családjával, és eddig csak nagy ritkán találkoztunk, mikor nyaranként hazajöttek. És már évek óta pedzegettük, hogy mi lenne, ha kimennék. Érthető hát, hogy mennyire örültem, mikor az újabb fejleményekről hallottam: időpont megbeszélve, repülőjegy lefoglalva, stb. De jó! És külön izgalomnak ígérkezett, hogy ezúttal nem a szűkebb családommal, hanem a másik nagynénémmel utaztam. Egyszóval már nagyon vártam az utazást.
És végre eljött a nagy nap! Apa kivitt minket a reptérre. Már nagynéném is, én is repültem jópárszor, így tulajdonképp ebben nem is volt semmi különös-hacsak nem az, hogy mos először repültünk Ryanair-rel, de hát fapados légitársasággal már máskor is mentem (lásd Wizzair), úgyhogy azért olyan nagy meglepetés nem érhet.
Mint utólag kiderült, tévedtem, ugyanis már ott álltunk a kapunál, mikor közlik, hogy "Kedves utasaink, a Ryanair tamperei járata várhatólag 45 percet késik". Na, ekkora késéssel még nem volt dolgom, eddig 20 perc volt a max. Na, mindegy. Kibírjuk valahogy (a leleményes finnek már a kártyát is elővették, és a földön játszottak.). Aztán írtunk a Zsumbiéknak, hogy 45 percet késünk, és kezdetét vette a várakozás.
Végre aztán kiengedtek a géphez. Mondjuk, itt még meg kellett várnunk, amíg kiszállnak az utasok, meg tankolnak/ellenőriznek, de aztán végre felszálltunk. És mellesleg, a késés időpontját tényleg pontosan tartottuk... :)
Aztán végre leszálltunk Tamperében. A Zsumbi, és két unokatesóm, a Luca és a Boti jöttek ki elénk, Luca a nyakamba ugrott, mikor meglátott. Olyan aranyos! Aztán beszálltunk a kocsiba, és elindultunk "haza".
Ott már vártak minket az otthonmaradottak, Balu, Virág-és Csaba. Pizzát készítettek-ahogy azt a gyerekek paradicsomfoltos és lisztes pulcsiján látni lehetett. Úgyhogy vacsi, aztán utána mint a liszteszsák, bedőltünk az ágyba.
Másnap elmentünk Tamperébe, a Vaprikki Múzeumba. Na, ott volt minden. Kiállítás a finn polgárháborúról-ami engem eléggé megrázott, mikor láttam egy képet, amin egy lelőtt kisgyerek feküdt. Talán az iskolából jött haza, mit sem értett abból, ami körülötte zajlik, és puff, ő esik áldozatul... De aztán jobb lett a hangulatom, mikor a finn jéghokiról szóló kiállítást, a játékkiállítást-és végül a madárkiállítást néztük meg. Nos, a madárkiállításnak a végét emelném ki, ahol a szenzáció az Angry Birds volt. T.i. az Angry Birds egy finn játék, amiben a madarakat ki kell lőni a disznókra, akik ellopták a madártojásokat. Nos, a múzeumban ezt élőben meg lehetett tenni plüssfigurákkal, és rendes digitális formában is. A probléma csak az volt, hogy a rengeteg ember mellett a két képernyő kapacitása kicsinek bizonyult...
Ezután már a szokásos jött, ebéd-alvás a kisebbeknek-délutáni séta-esti program-és végül a második nap.
Erre a napra túrát terveztünk, a Helvetinjärvihez akartunk elmenni Boti tanácsa után, aki ott járt osztálykiránduláson. Ez a projekt azonban meghiúsult, lévén, hogy eltévedtünk. Egy tájmúzeumnál kötöttünk ki, amit meg is néztünk. Finn parasztház, ólak, és az elmaradhatatlan szauna. Ez utóbbi egészen másképp nézett ki, mint egy mai szauna. Többszintes volt, padokkal, tűzhellyel. Egy mai wellnessközpont simán megirigyelné... :)
Na, aztán végül mégis odaértünk a Hevetinjärvihez. Hatalmas erdőben túráztunk ott, de az az erdő leírhatatlanul gyönyörű volt! Szinte nem is volt út, hanem a mohán lépdeltünk, hatalmas fenyőfák alatt. És minden gyönyörű zöld, kis patakocskák... Pont, mintha megfilmesítették volna a Jancsi és Juliskát. És evvel a túrával a napi programot ki is pipáltuk.
