A címben szereplő kérdést olyasvalaki tette fel, akiről nem hittem volna: az egyik barátnőm. Mikor egyik reggel az iskolában evvel fogadott, majd' elájultam.

Nem volt ugyanis még megkeresztelve az illető, és ez kihatott az életére: rettenetes lelkiállapotban volt, és mindenféle hülyeségeket is csinált. Egyszer pedig még azt is pedzegette, hogy buddhista szeretne lenni.

Végül egy-két másik barátnőmmel megbeszéltük, hogy imádkozunk érte, a megtéréséért. Emberileg mi ugyanis már nem tehettünk semmit, teljesen rossz lelkiállapota miatt akkor ránk már nem is nagyon hallgatott. Ha ilyesmivel jöttünk, mindig belénk kötött.

De milyen az ember?! Imádkoztam érte, de arra gondoltam, hogy Isten miért pont egy ilyen kis "noname" 14 éves lányt hallgatna meg, mint én, hiszen annyi nagy szent van az egyházban...  Ha esetleg évek múlva megtér, hát, az nagy csoda lenne.

Isten azonban sokkal hamarabb visszahozta elveszett báránykáját, mint gondoltam volna. Alig néhány hónappal az imáink kezdete után hangzott el a kérdés, az egyik reggel: "Jössz a keresztelőmre?"

És Isten egy egy mosolyjelet is tett a dolog végére: az illető keresztanyja G. nővér lesz, a némettanárunk és a kollégisták (így az illető) prefektája is... :)

Naná, hogy elmegyek a keresztelődre! Elmegyek, kis megtalált bárányka! :)