Sok osztálytársam minden reggel hoz egyet a Móriczon meg a metróaluljárókban osztogatott napilapokból. Így hát már szeptember végére rengeteg újság gyűlt össze. A közelgő papírgyűjtés miatt ezeket azonban megőriztük.

Addig-addig gyűjtöttük a papírt, hogy október közepére már nem bírtuk tovább elhelyezni a hányódó papírokat.  Ki kellett találni valamit.

És ekkor jött a nagy ötlet: hátra, a szekrény mellé kéne tenni a felesleget, ott gyűjtjük a papírt. Lelkesen dolgoztunk, és a lapjaira szedett, összegyűrt (azt nem tudom, hogy miért csináltunk galacsinokat az újságpapírokból) újságokat fel is halmoztuk a szekrény mellé, „a 8/b szelektál” címen.

Valakinek azonban eszébe jutott, hogy ez milyen jól néz ki, így az újságkupacból egyszeriben osztályunk ékessége és büszkesége lett. Kétszeres erővel gyűjtöttük a papírt, voltak, akik 10-15 komplett újságot elhoztak. Sőt, még 1-2 dolgozat is került a „Nagy Mű”-be, ami így napról napra gyarapodott.

És hogy mindezt a tanárok hogyan fogadták? A legtöbben disznóólnak minősítették, sokan meg is kérdezték, hogy hogyan tudunk ilyen körülmények közt élni? Kérdezték, nincsenek-e az újságok közt egerek, pókok, stb.…:) Egyedül irodalomtanárunk állt csak mellénk, ő minden velünk való órája elején érdeklődött a Nagy Mű felől, és eredeti ötletnek tartotta. (Bár azért azt ő is elismerte, hogy büdös a Mű :))

Aztán eljött a papírgyűjtés. Le kellett bontanunk a Művet. Ez több szakaszban történt, így hátul napokig egy hatalmas újságkupac állt. Sokan fetrengtek, visongattak benne órák előtt. Ki akarták élvezni, amíg még itt van… :)

Aztán egyik nap irodalomórával zártunk. Tanárunk-aki 2 hónapon keresztül érdeklődéssel követte Művünk alakulását-segített a lebontásban. A 2 hónap alatt összegyűlt és összegyűrt papírokat kisimítottuk (amitől tiszta fekete lett a kezünk), és felhalmoztuk a padokon, hogy mégis valamilyen kulturált formában vihessük le őket. Mindeközben a Micimackó-dalt meg népdalokat (!) énekeltünk, és egyáltalán, jó volt a hangulat. Mindenki ott sürgött-forgott, énekelt. És miközben ezt csináltuk, a takarító is bejött, és a Hopp, Juliskára elkezdett táncolni… :)

Másnap reggel aztán levittük az osztályban található összes papírt a gyűjtéshez. Alig tudtuk megmérni-no persze nem a súlya, hanem rendezetlen állapota miatt. Az éppen soros mérők ki is jelentették, hogy ilyet többet nem vállalnak… :) Végül azért lemérték, és a lehordott újságpapírok 23 kg-t tettek ki-ebből pedig 15 a lebontott Mű lett…