Feleségem gyógyulását szeretném leírni. Egy vidéki kisvárosban élünk, egy kis katolikus karizmatikus csoport tagjai vagyunk. Októberben elment a feleségem a körzeti orvosához, mert rosszul érezte magát. Elküldték vérvizsgálatra a kórházba. Nagyon elcsodálkoztunk, mert eredménye rossz volt. Márciusban újból megismételtük a vérvizsgálatot. Kórházi ismerősünk megmutatta az eredményt egy orvosnak. Az azt kérdezte tőle, hogy ki ez az alkoholista, cukros, idős asszony. (Alkoholt ritkán fogyasztott a feleségem.) Ismerősünk felvilágosította az orvost, hogy a beteg egy 28 éves fiatalasszony. Az orvos azonali vizsgálatot rendelt el. Májának az értéke háromszorosa volt a megengedettnek. Vércukorszintje 14-es volt. A többi adat is jóval a megengedett határ felett volt.

Nagyon le voltunk törve. Pénteken elmentünk a közösségünkbe, kint az Oltáriszentség előtt imádkoztunk a feleségemért. Nagyon jó volt az ima,mert igen éreztem az Úr jelenlétét. Kedden bementünk a kórházba és úgy fogadtak bennünket, hogy cukorbeteg a feleségem, és inzulinos injekciókat fog kapni. A cukor tette tönkre a máját, azért ilyen rossz az eredménye. El voltunk keseredve. Újból vért vettek tőle, és 24 órán keresztül mérték a cukrát. Én hazamentem és otthon imádkoztam a feleségemért, hogy gyógyuljon meg. Ima végén kinyitottam a Szentírást és ez a rész tárult elém: «Azért küldtek,hogy beszéljek veled,és ezt az örömhírt meghozzam neked» (Lk 1, 19). Tudtam ekkor, hogy meggyógyult a feleségem.

Alig vártam, hogy este felhívjam. Amikor azt mondta ,hogy az eredményei jók, nagyon boldog lettem. (5-6 között volt a vércukszintje.) A doktornő is kezdett elbizonytalanodni az eredmények láttán. Megcsináltatta a terheléses cukorvizsgálatot és még sok egyéb vizsgálatot. Amikor elkészültek az eredmények, nagyon örültünk, mert minden jó volt. A doktornő nem tudott semilyen magyarázatot adni arra, hogy minden kezelés nélkül hogyan változott ekkorát a feleségem vérképe. Én tudom, hogy az Úr gyógyította meg a feleségemet. «Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól» (Mk 5,34).

Kiss Zoltán, 2002. április 30.

Forrás: Hagiosz levelezőlista, 2002. 04. 30.