Csacsi kis rigmus, azt mondod.

Igen, az. De nekem a gyerekkorom. Nosztalgikusan visszajár. 

6-8 éves koromban lehetett. Biztos, hogy ebben a periódusban, mert már béke volt, és még a Szentkirályi utcában laktunk.  Szólt ez a sláger a rádióból és énekelte a nagybátyám. Három aranyásó ment a hegyek közt a vízesés felé... Azóta is visszajárnak. Halihó, az aranyért.

„Oly vígan, o hadfia, mégse rohanj,
     Lód lába előtt
     Ül hű szeretőd...”

Döbbenve féket ránt a gyors lovag,
Hogy úton ülni látja kedvesét...

(Vörösmarty: A hű szerető)

A fiatalok már akkor is rakoncátlanok voltak. Nem törődtek a közlekedési szabályokkal. 

Tudom, hol van a Visegrádi utca.

Azt is tudom, hogy már nem jár ott villamos. 

De ennél többet aztán nem tudok. Rossz helyen szállok le a metróról, rossz helyen szállok le a villamosról, gyalogolok fűzfasípot fújva. Velemszületett kiváló tájékozódóképességemmel mindig sikerül megtalálnom azt az irányt, ahonnan messzebb. 

Kiadtunk egy baltás gyilkost annak az országnak, ahol nemzeti hősnek tekintik. Azerbajdzsánban azonnal kegyelmet kapott. Örményország nyomban megszakította diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. Tüntetők leszaggatták a magyar zászlót a jereváni konzulátusról.

Brutalitás, szórakoztató ipar a neved! Szórakoztattam magam egy (talán hongkongi) kalandfilmmel a YouTube-ról, s meg kell mondanom, ekkora brutalitást nem vártam. Zsenge tinilányok meztelen fegyverrel ébrednek, s gyakorlatul egymást ölik. Elvitte az álmomat. A teljesség kedvéért végezetül még egy kis pogány vallási propagandában is részesül a tanulékony ifjúság.

Szoktam reggel rádiót hallgatni, néha fel is háborodom. Ma felháborodtam.

A nácivadász Wiesenthal Központ igazgatójával beszélgetett a riporter a Csatáry-ügyben. Megemlítette egy magyar történész adatát, aki szerint Csatáry a zsidó-deportálás idején nem Kassán, hanem Kecskeméten szolgált. A nácivadász erre a következőt mondta: „Nem érdekel, mit mondanak a magyar történészek."

Ezt így tanultuk, így énekeltük az iskolában, így áll a Hálón is. Görboán, ötgyermekes családapa, aki harmincegynéhány évvel ifjabb nálam, másképp tanulta. 

Sokaknak feltűnik, milyen fürgén vánszorgok mostanság. Ez azért van, mert viselek a lábamon egy korrekciós pályát (koncepciós zónát, prelekciós prózát, transzgressziós mókát, kompressziós pólyát, regressziós kómát vagy valami ilyesmit), ami kiszorítja a vizet a lábamból. (Érdekes, a fejemre nem adtak egy kollációs párnát, hogy kiszorítsa az agyamból a vizet.) Így aztán könnyedén szedem a lábamat, mind a vízig szárazon.