A pagoda egy bonyolult építmény. A zseb olyan valami, ami definíciószerűen üres. Ha valaki szeszélyesen építkezni akar a magyar nyelv építőelemeiből, zsebei pedig megfelelnek a definíciónak, természetesen weblapot ír, és szükségképpen a Zsebpagoda címet adja neki. Ez elkerülhetetlen, mint egy elemi csapás.

Ha valami nem jól jelenik meg, állítsd a kódolást Unicode-ra, és frissítsd az oldalt. Vagy, ami még praktikusabb, olvass helyette mást.

A szerző elviselhetetlen könnyűsége

Koloán vagyok, én találtam föl a hatfázisú hattyút. Nagyapám medve volt a ditrói havasokban. Apám ölte meg Julius Cæsart. (Vagy nem ő, de biztos forrásból tudom, hogy Cæsar meghalt.) Anyám tűzföldi tűzhercegnő. De én csöppet sem vagyok beképzelt. Szólíthatsz egyszerűen méltóságos úrnak. Kedden és csütörtökön tegezhetsz is.

Klarinét

Azért mégse lehet mindig viccelni, és nem is fogok. Van komolyabb bemutatkozásom is a Hálón. Ami foglalkoztat, megírom, és aki nevetni akar rajta, nevessen, aki sírni akar, sírjon. A bohóckodás nálam a tragikomikus klarinét szerepét tölti be, amit Grimasz c. halhatatlan, József Attilát idéző versemben vezettem be a magyar irodalomtörténetbe.

Hajamat belepte a harmat,
mert a mosónők korán halnak —
tragikomikus klarinétom
kukorékol a maradékon.

Vagy Kosztolányit idézve:

Ó, mily sekély a mélység,
és mily mély a sekélység,
és mily tömör a hígság,
és mily komor a vígság.

Így épül a Zsebpagoda, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, szívem vérével és tragikomikus klarinéttal. Aki olvassa , magára vessen.