Ó hallgass meg poklomból, nemes Bárány,
kinek halálos kínja gyógyulás,
veled akarok lenni, bármi vár rám,
de fölkentségem félszeg, felemás,

adnám magam és visszaveszem újra,
a tébolyító tények raja bánt,
elszántságomat folyton legyalulja
a próza, mint egy csorda elefánt.

Végy hát kezedbe. Vége van, elég volt.
Én már nem bírom tartani magam.
Csak várom, hogy rám szakadjon az égbolt
s boldog tüzeddel elboríts, Uram.