Pap barátom befolyására, aki ezt tartotta legjobbnak, átköltöztem a szingapúri kórházba az Elcsépelt Kórházból.

Szingapúrban egy szobába kerültem a nyolcvanhárom éves Géza bácsival. Géza bácsinak vannak tiszta tudatállapotai is. Mióta rájött, hogy pap vagyok, nem hajlandó tegezni. De aztán csapot, papot, mindent felejt és egészen más diplomáciai nyelvezetet használ. Ez olykor sokk nekem. Amikor a nővéreknek is sokk, kap altatót, és békésen elszunnyad. Csakhogy éjféltájt új erőre kap és egész különleges műsort rendez. Szidja "mamit", aki nem reagál. Rendőrt akar hívni. Nővérkékért, doktor úrért kiabál. Órákon át szórakoztat bennünket.

Közben megy a műsor valamelyik szomszédos kórteremben is, ahol hölgyek vannak. Ez egyhangúbb, de nagyon érzelemgazdag produkció. "Jaaaaj...jaaaaj...jaaa..." – és mint szüntelen háttér, nyögés: "Ah....ah...ah...ah"

Gaboroán atya, biztos vagy benne, hogy a szingapúri kórház a legjobb?

Géza bácsi műsort vált. "Mami" most már felelget neki. Mint egy igazi telefonbeszélgetés: mamit nem hallom, de Géza bácsi gyöngéden, néha kicsit ingerülten szólítgatja, nevet neki, terveket kovácsol vele. Géza bácsi most boldog.