Idén nyáron volt lehetőségünk Guidóval 5 napra kettesben Londonba kimenni. Alább egy kis élménybeszámoló, nem a teljesség, inkább az impressziók jegyében.

Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt, a nációk keveredése. Szerintem tisztavérű angolt nem is láttunk, de azt sem hittem volna, hogy ennyi emberfaj létezik. Hihetetlen elbűvölt, hogy nem láttunk két egyforma arcot. Az ázsiaiak, a feketék, indiaiak, fehérek és mindenféle keverék...Azt azért észrevettük, hogy az alantas munkát a színesek végzik: felszolgálás, recepció, takarítás. Némelyik angolul sem tud.

London hihetetlen zsúfolt, hömpölyög a tömeg az utcákon. Az a mindenféle színű tömeg.

Legjobban a Soho tetszett, a vidám, tarka, bohém utcáival. Itt láttuk a madzaggal az utcán elhatárolt Compton bárt, ami a melegek törzshelye, és ami annyira dugig volt a madzagon belül, mint egy szardíniás doboz. A madzagon kívül azonban semmi. Ez az igazi angol fegyelem. (akik ugye egyedül is tudnak egy főből álló szabályos sort képezni)

A speakers corner a Hyde park sarkán: minden nap de főleg vas. du. ide kiaballag, aki úgy érzi, mondanivalója van a többiek számára. Visz egy kis stokit, feláll rá és osztja az észt. A leleményesebbje hangszóróval. No itt aztán volt Miss Marple, akivel késhegyre menő vitát folytattak a hallgatói, már attól féltem, agyvérzést kap, volt aki nevető csoportot hozott létre, térítő mindig van, nagy hentesköpenyben, ráírva, a megváltó neve meg másik, aki Bibliát ráz-hát ezekre figyeltek a legkevésbé. Sötétbőrű turbános, akik annyira titkosan beszéltek más feketékkel, hogy oda se mertünk állni..egy férfi, babakocsiban a gyerekével, aki az everything is ok. feliratot tartja..Anyuka nyilván mondta neki: Drágám, menj le sétálni a gyerekkel, én hadd pihenjek egy kicsit. Apuka vette a gyereket, vette a hangosbeszélőt és összekötötte a kellemest a hasznossal.

A Westminster Abbey: zsúfolt, mint egy lomos raktár. Élettelen. Annak ellenére, hogy turisták tömött fürtökben lógnak mindenhol. Ami viszont klassz, hogy minden műemléknél a kezedbe nyomnak egy kis audio-guide-ot -akár magyarul is- amit a füledre biggyesztesz és ahol vagy, ott beütöd a kis számot és már is a füledbe súgja a látnivalóról a tudnivalókat. Közben hallgathatsz kis zenét, vagy megnézhetsz a valamilyen kis dokumentumfilmet az illető műemlékről mert ez a bigyó egyben egy MP4 is.

A Westminster Cathedral ezzel szemben egy kis eldugott helyen egy leromlott állagú katolikus templom, de az élet nagy benne. Mennek a misék egymás után, fekete, akcentussal beszélő papokkal, no itt is minden náció megfigyelhető. Teljes szívből békülünk egymással a misén, de kezet azért nem fognak, mert félnek a H1N1-től, ami ott már igen elterjedt, magunk is több beteget láttunk. Piros orral jött ki az egyik a pályaudvari wc-ből, hosszan letekert wc papír csíkot lobogtatva zsebkendő gyanánt.

A pályaudvarokat egyébként áhítattal meglátogattuk, mert Guidónak ez volt a fő attrakció. Egyébként szépek, tiszták, a vonatok gyorsak, de állandóan a veszélyre figyelmeztetnek, nehogy elhagyott csomagot csináljunk a mi csomagunkból, mert menten tűzszerészeket hívnak. És amúgy is: ha elhagyott csomagot látunk, rögön jelezzük! Ezt sokszor elmondták. De mégse jeleztük.

A metro zsúfolt, szörnyű, kis lukak, tekervények a föld alatt: nem csoda, hogy elfért itt London a bombázások alatt. De nekem előjött a klausztrofóbiám és a szép tágas fényes magyar metrót sírtam vissza. Oh. BKV, te áldatlan!

Maga London egyébként nem szép, inkább izgalmas. A feeling begyűjtésére hajtottunk és nem tudtunk betelni vele. Reggelente szépen összetakarítják az este elhelyezett hányásokat, még a szökőkútakból is. Minden sarkon egy magamutogató produkcionista. De szórakoztatóak. És rengetegen protestálnak. A parlamenttel szemben például, egymástól udvarias távolságot tartva protestálnak a kínai szabadságért, egy kis vasketrecbe láncolva, mellette sátorba öltözve a zöldek (?) Mellette sárgába öltözöttek táncolnak...talán a tornaórák eltörlése ellen protestálnak?

London amúgy is az éles kontrasztok helye nekem: a St. Patrick templomban gitáros karizmatikus mise, spanyol nyelven, de a templom előterében már le is szólítanak. Spanyolul pesze.A békés téren mindenki eszeget, olvasgat, de a fekvő ázsiai embert egy helyi hajléktalan hippi csak körbeszórja morzsával, hogy a galambok mind odagyűljenek, elkergetve ezzel a szegény fekvőt. Ha valaki helyet akar magának, csak kiszór egy kis eledelt, a galambok garantáltan elzavarják a padon addig helyet foglalót. A galambok etetése amúgy büntetendő, akár 800000(!!) forintig. Éves béremet egy pár szem szotyoláért!!! Így mulat egy magyar orvos! Na inkább én ettem meg a zsemléket, így csak 3-400 forintom bánta.

Ettünk, pontosabban ettem, mert Guidó semmi gyanúsat nem eszik, pie-okat és pastry-kat, (pie of the day, ezt Ausztriában Hit des Tages-nek szokták mondani) valódi pubban. De többnyire  a sarki közért kis zsemléjét, felvágottját csempésztük fel a szobánkba. Minden szobában van viszont kis teafőző készlet teával, tejszínnel. Ki is használtuk ezt.

Elmentünk a Whitehaven Mansionsba, ahol Poirot lakott (legalábbis a kedvenc Poirot  sorozatomban David Suchet főszereplésével. Szerintem a karakter hihetetlenül el lett találva, érdemes megnézni!)

Ellátogattunk Bristolba is, ahol 18 éve szenvedtem egy álló hónapon keresztül, most azért némi nosztalgiával tudtam visszatérni. Bristol szép. A vonatjegyeket még otthon vettük meg online, igen jelentős összeget takaríttva meg ezzel-és lőn: odamentünk a Paddingtonon az automatához, Guidó beütötte az otthon az interneten megkapott kis kódot és már potyogtak is a jegyek. 9 darab! Én meg felnézek Guidóra, nagyon imponál, ahogy ezt ilyen magabiztosan intézi, én sose mernék online jegyet venni másik országba 5 hétre előre-inkább plusz fizetnék...

Egy dolog jutott még a Balatonban úszva az eszembe, naná, hogy kimaradt: hogy amikor a Tower-ban jártunk, az egyik bástyában fizikai rosszullét jött ránk, olyan "azonnal ki innen" érzés. Ez a bástya pedig az volt, ahol az anglikánok fogva tartották a jezsuita papokat, időnként megkínozták és időnként meg megölték őket. Hát ott tutira voltak területi démonok és az egész Tower szellemi jelenléte amúgy is nyomasztó. Vér, erőszak, gyilok...nem csoda, hogy a fekete holló a totemállatuk, tartanak is néhányat, jó nagy dögök, szárnyukat lenyesték, mert volt valami jóslás, hogy ha elszállnak a Towerből a hollók, akkor Angliának kampó..

Ami viszont még mókás volt, hogy mindenütt állnak amolyan fekete medvebőr kucsmás őrök, akik nem moccanhatnak, de rázoomoltunk kamerával az arcukra és irtó vicces, hogy amilyen mozdulatlanul állnak, a szemük olyan fürgén jár ide-oda a nagy kucsma alatt.