Mintha fehér, szivacsos műanyagba süppednék alá. Nagy béke burkol. Érzem magam körül egy kristálytiszta jelenlét közegét. Az angyalok csöndben vannak, én csöndben vagyok, s az Úr a csönd.

Eljöttél, megkerestél, fontos vagyok neked.

De itt vannak a szomorú tények: a túlterhelt ápolónő már nem képes hiánytalanul számontartani a problémákat és a feladatokat, ezt a betegre hagyja, a beteg pedig nyűgösnek látszik, ha szóbahozza azokat.

Fiatal nővérkék nincsenek. Mind veteránok, akik éhbérért, túlterhelten, foggal-körömmel tartanak ki hivatásuk mellett.

Gombos Péter barátom izgalmas anti-utópiát írt. (Vándorok, Pont Kiadó, 2011. – kapható a Lyra könyvesboltokban) Nem vagyok sci-fi kedvelő, de ez egyúttal kultúrtörténeti, az ifjúságot érdeklő írókat népszerűsítő regény.

Al Deszi Dalur libanoni herceg vagyok, magasról tekintek le hazám hegy-völgyes tájaira.

– Ha ezt és ezt a műveletet végzi, szóljon a nővérnek.

Végezném. Szólnék. Nővér nincs.

Királynő,

túl a komputertomográfián és a főorvosi viziten, a tiszta kékségben fordulok hozzád,

Mérik a vérnyomásomat. A művelethez leteszem a szemüvegemet, jelezve, hogy az Imaórák Liturgiája most szünetel. A karomon szoruló hurok valamiképp mégis belép a liturgiába.

Pap barátom befolyására, aki ezt tartotta legjobbnak, átköltöztem a szingapúri kórházba az Elcsépelt Kórházból.

Reggeli gyógyszeremben szerepel egy nagy, kövér, fehér tabletta: a kálium. Előre rettegek, mert ha le akarom nyelni, gégém fellázad és csak öklendezem, de a tabletta nem megy le.

Egy tiszteletreméltó, előrehaladott dementiában szenvedő hölgy, miután jámborul résztvett az adventi szentmisén, véghezviszi az évszázad terrorcselekményét: egy szatyor kenyérmaradékot szór ki a galamboknak. A dagadtra hízott csőrmesterek kapásból tudják, hányat ütött az óra. Jönnek és Pilinszky Francia fogoly c. versére emlékeztető mohósággal vetik magukat a táplálékra. Egyre újabb és újabb tollas szörnyek csapnak le a semmiből, rajokban jönnek, valószínűleg a szomszéd égitestekről is. Kafkai vízió.

Először nem voltam olyan lelkes, de azért csináltam magamnak fiókot. Később két fiókot csináltam, egyiket angol nyelvűnek, a másikat magyar nyelvűnek szántam. De aztán magyarul kezdtek írni az angol nyelvű fiókomba, és most már föladtam a fikciót, hogy ez a fiók nemzetközi. Három példányban létezem tehát, de szerencsére jóban vagyok önmagaimmal.