 | |
| |
| FIATAL INDIÁN |
| Ment a fiatal indián, kezében villogott a tomahók, |
| dünnyögte magában: „Mind ellátom a bajotokat, ti nyári Télapók! |
| Aki utamba mer állni, hamar a pokolra jut! |
| Adjátok vissza menyasszonyomat, az édes Mimuli-Tagut!” |
| Döngött a föld léptei alatt. És akkor rárohant egy dühös bika! |
| Az indián csatát kiáltott, a tomahók pörgött, mint a búgócsiga, |
| a bika négy darabra esett, ahogy oda– meg odavágott, |
| és ment a fiatal indián, és vérben látta úszni a világot. |
| A Sziklás Hegységben gyalogolt, s a hegyomláskor rászakadt a hegy. |
| Ám pörgött a tomahók, mint a fúrógép, amikor homokba megy. |
| Szikrákat szórtak a sziklák. Sziklákat szórt az indián. |
| Szikrákat szórtak a szemei, amikor előbújt a hegység túlsó oldalán. |
| Épp átgázolt a patakon, amikor megtámadta egy banda. |
| Az indián csatát kiáltott, a tomahók megpördült, és a rablók nem mentek több kalandra. |
| Ott feküdtek a nedves homokon, és mind át volt vágva a nyakuk. |
| „Adjátok vissza menyasszonyomat, az édes Mimuli-Tagut!” |
| Már látta a várost. Döngött a föld léptei alatt. |
| „Egy sápadtarcú elrabolta őt! De ha lefektetem, fekve is marad. |
| Nem irgalmazok senkinek. Minden fehér gonosz és hazug. |
| Adjátok vissza menyasszonyomat, az édes Mimuli-Tagut!” |
| Amikor Pay Citybe ért, köröskörül vért látott, vörös ködöt. |
| Áthaladt a piros jelzésen, és minden autót félrelökött. |
| A sheriff irodájába tartott, dühöngve rátörte a kaput. |
| „Adjátok vissza menyasszonyomat, az édes Mimuli-Tagut!” |
| „Sejtem, kinél van – mondta a sheriff. – Az utca túlsó oldalán a bank... |
| De jól vigyázz, indián. Kissé veszélyes kaland.” |
| Az indián nevetett. „Tudod-e, kivel van dolgod?” |
| Aztán csatát kiáltott, és megpörgette a tomahókot. |
| Egyenesen a managementre ment. Csapásai alatt az ajtó bedűlt. |
| Ott látta Mimuli-Tagut, amint a bankár ölében ült. |
| És mondotta az édes Mimuli-Tagu, mosolyogva, lágyan, csendesen: |
| „Megtaláltam a számításomat. Mehetsz a fészkes fenébe, fiatal indián kedvesem.” |
| Az indián csatát kiáltott. Két szeme vérben forgott. |
| Izmai kötélként megfeszültek. Már emelte a tomahókot – |
| ekkor a bankár egy csekket nyújtott át, az indián moderálta magát, |
| tollat ragadott, és megírta, amit olvasol, ezt a balladát. |
 |
 |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1997. |
 |
 |
 |
 |
 |