BOLOND MADÁR

Miklós az edmontoni nyárban,

Szklerózis Sziklás Szigetén!

A Diabétesz Mocsarában,

a magyar nyárban égek én.

Itt halok meg, ahol születtem,

európai ég alatt,

de glóbuszjáró révületben

küldöm a bolond madarat.

Ráismersz a bolond madárra,

amely a smaragddal rokon,

és fénylik, mint egy jobb kor álma

könny-ázott zsidó arcokon?

Mily étken él, nem tudja senki,

s milyen egekben otthonos,

de éneke a fényt jelenti,

ahol a rémület tapos.

Behasít a szív szövetébe,

úgy rikolt, mint a szaxofon,

s fénylik, mint a fegyverek féme

vér-ázott zsidó tájakon.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 2001.