MAMLASZ

Miközben az árnyékok rámszakadnak

s kést tart kezében a magány,

te úgy döntöttél: megtartasz magadnak,

velem bolyongsz az éjszakán.

A kőbányai utcasarkokon, hol

részeg üvöltés támolyog

és sivárság néz ki az ablakokból,

kezemet csöndben megfogod.

Ketten megyünk. Hallgatom, amit mondasz.

Veled megbújni vad varázs.

Ketten megyünk. Az egyik gyáva mamlasz,

a másik óriás.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 2001.