KURTA FALU VÉGÉN ITALBOLT

Kocsmárosné a nagyapám,

Munkálkodik ifjú babám,

Oda rúg ki a Szamosra,

Húzd rá cigány, reng a kocsma.

Pihen a komp, a cimbalmos,

Szegény édesanyám hangos,

Azt üzeni csakazértis,

Ha az éj nem közeledne.

A legények kopogtatnak,

Vén legyen belé az ablak,

Meg is látná boraikat,

Te pedig menj, vigadjanak.

Megint jönnek az ablakon,

Kihörpintik olyan nagyon,

Bezzeg a legjobbik beteg,

Egyik sem ad feleletet.

Falu végén aranyvirág,

Benne hallgat az uraság,

Kikötötték, végét vetik,

A világ elcsendesedik.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 2001.