AKU-AKU |
Egyforma vagy és mindig új, |
sistergő kínjaimba bújj, |
bújtatlak mint a ruhaujj |
a fázó kart a télben: |
új és mindig egyforma vagy, |
távozz tőlem, hogy megmaradj, |
a téli templom kertje nagy, |
ott kiáltozzál értem, |
ott ázzál-fázzál meztelen, |
takarjon tüzes jégverem, |
a párnád tüzes kő legyen |
és fagyjon rád a kályha, |
ereszem alatt búslakodj, |
míg könnyedtől a fal berogy |
s el merem hinni végre, hogy |
én is meg vagyok váltva. |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1977. |