AKU-AKU

Egyforma vagy és mindig új,

sistergő kínjaimba bújj,

bújtatlak mint a ruhaujj

a fázó kart a télben:

új és mindig egyforma vagy,

távozz tőlem, hogy megmaradj,

a téli templom kertje nagy,

ott kiáltozzál értem,

ott ázzál-fázzál meztelen,

takarjon tüzes jégverem,

a párnád tüzes kő legyen

és fagyjon rád a kályha,

ereszem alatt búslakodj,

míg könnyedtől a fal berogy

s el merem hinni végre, hogy

én is meg vagyok váltva.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1977.