Lk 4,13 |
Egy időre elhagyta őt a sátán. |
Forró kövekre sütött le a nap |
az embersors holttenger-pusztaságán |
és Jézus állt az izzó ég alatt, |
elgondolkozott diadala láttán |
és fölmérte a kilátásokat – |
egy időre elhagyta őt a sátán, |
de tudta jól: soká el nem marad. |
Ó, tudta jól: majd térdel még az éjben |
és könyörög, hogy utat ne cseréljen |
s legyen meg, amit akar az Atya. |
S majd fölkiált: – Miért hagytál el engem? – |
s lehull a nap fekete gyötrelemben |
és égve ég a sátán csillaga. |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1976. |