| Lk 4,13 |
| Egy időre elhagyta őt a sátán. |
| Forró kövekre sütött le a nap |
| az embersors holttenger-pusztaságán |
| és Jézus állt az izzó ég alatt, |
| elgondolkozott diadala láttán |
| és fölmérte a kilátásokat – |
| egy időre elhagyta őt a sátán, |
| de tudta jól: soká el nem marad. |
| Ó, tudta jól: majd térdel még az éjben |
| és könyörög, hogy utat ne cseréljen |
| s legyen meg, amit akar az Atya. |
| S majd fölkiált: – Miért hagytál el engem? – |
| s lehull a nap fekete gyötrelemben |
| és égve ég a sátán csillaga. |
![]() |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1976. |