ElőzőKövetkező
             Lk 4,13
 
Egy időre elhagyta őt a sátán.
Forró kövekre sütött le a nap
az embersors holttenger-pusztaságán
és Jézus állt az izzó ég alatt,
 
elgondolkozott diadala láttán
és fölmérte a kilátásokat –
egy időre elhagyta őt a sátán,
de tudta jól: soká el nem marad.
 
Ó, tudta jól: majd térdel még az éjben
és könyörög, hogy utat ne cseréljen
s legyen meg, amit akar az Atya.
 
S majd fölkiált: – Miért hagytál el engem? –
s lehull a nap fekete gyötrelemben
és égve ég a sátán csillaga.
 

 

 

  Nyitóoldal Versek ABC rendben   Minden jog fenntartva.
Copyright © Kovács Gábor, 1976.
 

 

 

Előző Ki a keretekből Ciklus versei Keretes változat Következő