MAGÁNY

A nevemet nem tudja senki.

Ne szólíts — nincs nevem.

És nincsen hazám, csak a benti

sokdimenziós végtelen.

Sugaraimat eltakartam,

Ne szólíts — hallgatok.

Nincs társam e szótlan viharban.

Nektek sincs társatok.

Mert mindenkiben más a rend és

mindenki társtalan

valahol mélyen, a teremtés

legbenső távlataiban:

társtalan égitest, mely árván,

lakatlanul kering

túl minden csillagkép határán,

külön törvény szerint.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1963.