ElőzőKövetkező
  DIDAKHÉ         
     
  Jöjjön a kegyelem és múljon el e világ.
(Didakhé 10,6)
     

(...mert akárhányszor egy hangyával vitatkoztam, hatalmasabbnak bizonyult nálam, és akárhányszor egy tigrissel vitatkoztam, kitűnt, hogy habszivacsból van; de te egyszerűen itt vagy körülöttem, minden oldalról, mint a sziklafal, és a tornádóhoz is hasonlítasz, amely gyökerestől kitépett és a levegőbe hajított engem...)

 
elsüllyednek az arcok
     arcom kezed közt tartod
elsüllyednek a házak
     ezentúl téged imádlak
elsüllyednek a kertek
     ezentúl téged ölellek
elsüllyednek az utcák
     leszek lakatlan pusztád
elsüllyednek a fények
     leszek holdtalan éjed
 

(...holdtalan éj, a hullámtörés moraja a sziklafalon, és a forgószél üvöltése, aztán a tűzgömb közeledése, láng, láng, láng mindenütt, emésztő vágyakozás, hihetetlen nevetés, a tejútrendszerek tánca, a zuhatag, amit szellemnek is neveznek, és végül semmi más, mint az alvadt vér a gerendán, a te véred...)

 
 

 

  Nyitóoldal Versek ABC rendben   Minden jog fenntartva.
Copyright © Kovács Gábor, 1998.
 

 

 

Előző Ki a keretekből Versciklusok Keretes változat Következő