| DIDAKHÉ | ||
| Jöjjön
a kegyelem és múljon el e világ. (Didakhé 10,6) |
||
(...mert akárhányszor egy hangyával vitatkoztam, hatalmasabbnak bizonyult nálam, és akárhányszor egy tigrissel vitatkoztam, kitűnt, hogy habszivacsból van; de te egyszerűen itt vagy körülöttem, minden oldalról, mint a sziklafal, és a tornádóhoz is hasonlítasz, amely gyökerestől kitépett és a levegőbe hajított engem...) | ||
| elsüllyednek az arcok |
| arcom kezed közt tartod |
| elsüllyednek a házak |
| ezentúl téged imádlak |
| elsüllyednek a kertek |
| ezentúl téged ölellek |
| elsüllyednek az utcák |
| leszek lakatlan pusztád |
| elsüllyednek a fények |
| leszek holdtalan éjed |
(...holdtalan éj, a hullámtörés moraja a sziklafalon, és a forgószél üvöltése, aztán a tűzgömb közeledése, láng, láng, láng mindenütt, emésztő vágyakozás, hihetetlen nevetés, a tejútrendszerek tánca, a zuhatag, amit szellemnek is neveznek, és végül semmi más, mint az alvadt vér a gerendán, a te véred...) |
![]() |
![]() |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1998. |