DIDAKHÉ | ||
Jöjjön
a kegyelem és múljon el e világ. (Didakhé 10,6) |
||
(...mert akárhányszor egy hangyával vitatkoztam, hatalmasabbnak bizonyult nálam, és akárhányszor egy tigrissel vitatkoztam, kitűnt, hogy habszivacsból van; de te egyszerűen itt vagy körülöttem, minden oldalról, mint a sziklafal, és a tornádóhoz is hasonlítasz, amely gyökerestől kitépett és a levegőbe hajított engem...) |
elsüllyednek az arcok |
arcom kezed közt tartod |
elsüllyednek a házak |
ezentúl téged imádlak |
elsüllyednek a kertek |
ezentúl téged ölellek |
elsüllyednek az utcák |
leszek lakatlan pusztád |
elsüllyednek a fények |
leszek holdtalan éjed |
(...holdtalan éj, a hullámtörés moraja a sziklafalon, és a forgószél üvöltése, aztán a tűzgömb közeledése, láng, láng, láng mindenütt, emésztő vágyakozás, hihetetlen nevetés, a tejútrendszerek tánca, a zuhatag, amit szellemnek is neveznek, és végül semmi más, mint az alvadt vér a gerendán, a te véred...) |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1998. |