MEGADTAD NEKEM, URAM |
Megadtad nekem, Uram, hogy szeretlek, |
és megengedted, hogy imádjalak. |
A lombokon szíved szerelme reszket, |
láng lobog a pulóverem alatt. |
Roncs homlokom tiszta kezedbe vetted, |
és megjelölted tűzzel sorsomat. |
Madárijesztő szolgál szent nevednek, |
rólad dalol egy fals, kövér alak. |
Ó, hűtlenségem égő sebei! |
Szemed elől nem tudom rejteni |
a hazugságot, káromlást, a mocskot. |
De irgalmadat ingyenesen osztod, |
megkínzott Isten! Boldog az, aki |
véred tavában átlátszóra mosdott. |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1993. |