BOR

Szépséged bor, poharam telve van,

az öröm kelyhét emelem magasra,

forgok a mámor hullámaiban

szépséged örvényétől elragadva.

Mit tettél? Hogy tehetted? Nem tudod,

ki vagyok, piszkos és hazug csavargó?

Csak szólnak a fuvolák és dobok,

csak tündökölsz rám. Szépséged pazarló.

Hová legyek sebemmel? Sorsomat

egy hanyag mozdulattal átszegezted.

Éveim a szemétre hullanak,

poharamban szerelmed bora reszket,

szeretni hív és szeretni tanít.

Ki adhatna még nekem valamit?

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1989.