| TE ÁLMODTAD |
| Ha szerelmed kertjébe léphetek |
| és láthatom imádott arcodat, |
| majd új éneket dalolok neked, |
| amit nem tud senki az ég alatt. |
| Bűvölőbb lesz, mint egy gyönyörű álom |
| és részegítőbb, mint a bájital – |
| törtből egész, túllépve a halálon, |
| rajongó szívem dallamaival |
| énekelek és táncolok előtted, |
| teremtő titok, csorduló csoda, |
| és angyalaid mind körém verődnek, |
| mert ezt a dalt nem hallották soha. |
| Mert ezt a dalt te álmodtad magadnak, |
| s boldog leszel, hogy tőlem visszakaptad. |
![]() |
![]() |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1989. |