TE ÁLMODTAD |
Ha szerelmed kertjébe léphetek |
és láthatom imádott arcodat, |
majd új éneket dalolok neked, |
amit nem tud senki az ég alatt. |
Bűvölőbb lesz, mint egy gyönyörű álom |
és részegítőbb, mint a bájital – |
törtből egész, túllépve a halálon, |
rajongó szívem dallamaival |
énekelek és táncolok előtted, |
teremtő titok, csorduló csoda, |
és angyalaid mind körém verődnek, |
mert ezt a dalt nem hallották soha. |
Mert ezt a dalt te álmodtad magadnak, |
s boldog leszel, hogy tőlem visszakaptad. |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1989. |