ÖRVÉNY

Milyen kút ez közelséged tavában,

vízesésedben milyen zuhanás –

mohos falak, miket merülni láttam,

a barlangrendszer, kristályos-kovás,

a gyémántkristályfényű húroroszlán

az ebihalak rajzása fölött,

míg kacajt s tűzbolyhokat záporozván

mancsaival egy zárt kaput belök,

s fölébred a halálközeli szépség,

kiszökken a valóság vére, és

bőrömön érzem a tér lüktetését,

míg árad egy óriás ölelés,

mint őrült nász, mint vulkán robbanása,

beleveszés a léten-túli Másba.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 2002.