OLVASSZ MEG ENGEM |
Nem vagyok méltó – mondják is naponta – , |
nem vagyok méltó, hogy szeresselek. |
Nem illik rám e világvégi pompa, |
nem illik számra sugárzó neved. |
Mégis szólítasz, hívsz, ölelni vágyol, |
hitványságomra mosollyal felelsz. |
Ha bűneimről majd lehull a fátyol, |
emésztő öröm, nász lesz az a perc. |
Bűn és zavar, megfejthetetlen ábra: |
sejtések, sejtek hálója vagyok. |
Olvassz be engem fénylő éjszakádba, |
melyben a boldog eksztázis ragyog. |
Olvassz meg engem, tűz- és jégvihar, |
éjed lobogó villámaival. |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1989. |