ElőzőKövetkező
 OLVASSZ MEG ENGEM
 
Nem vagyok méltó – mondják is naponta – ,
nem vagyok méltó, hogy szeresselek.
Nem illik rám e világvégi pompa,
nem illik számra sugárzó neved.
 
Mégis szólítasz, hívsz, ölelni vágyol,
hitványságomra mosollyal felelsz.
Ha bűneimről majd lehull a fátyol,
emésztő öröm, nász lesz az a perc.
 
Bűn és zavar, megfejthetetlen ábra:
sejtések, sejtek hálója vagyok.
Olvassz be engem fénylő éjszakádba,
melyben a boldog eksztázis ragyog.
 
Olvassz meg engem, tűz- és jégvihar,
éjed lobogó villámaival.

 

 

  Nyitóoldal Versek ABC-rendben   Minden jog fenntartva.
Copyright © Kovács Gábor, 1989.
 

 

 

Előző Ki a keretekből Ciklus versei Keretes változat Következő