TEDD, HOGY OTT LEGYEK

Megérkezel a hajnalhasadással,

körülveszel a ködös fordulókon,

fölcsendülsz, mint boldog éjben a nászdal,

és foghatatlan hálódba fonódom.

Dönts össze, mint a szél a romfalat.

Sodorj el, mint folyó a csónakot.

Száríts ki, mint a mezőket a nap.

Tedd, hogy ott legyek, ahol nem vagyok.

Voltam vad hegycsúcs, majd hajnali, párás

tavaszi rét, és voltam büszke máglya.

Sugárzó semmi, légüres virágzás:

hadd legyek az elégett gyertya lángja.

Ki robbanás vagy, mégis nyugalom,

csönded moraját engedd hallanom!

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1989.