|
TŰZVÉSZ VAGYOK |
| |
| Tűzvész vagyok, mert tűzvészedből élek.
|
| Tenger vagyok, mert tengeredben alszom.
|
| Határtalan, hordozlak én, a féreg!
|
| Félelmetes, fényedben fürdik arcom!
|
| |
| Ott voltam, mikor oszlophoz kötöttek, |
| és korbács tépte ronggyá testedet.
|
| Ott voltam, mikor sziklabörtönödnek
|
| megnyílt torkánál angyal lebegett.
|
| |
| Ott voltam, mikor pattantak a zárak,
|
| és föntről pünkösd óceánja ömlött. |
| Mocsokban kúsztam, mint a rühes állat,
|
| lényeddel lényem mégis elözönlöd.
|
| |
| Sár és magány, sötétség voltam én!
|
| Most csillag vagyok. Eljöttél belém.
|
