PÜNKÖSD |
|
Szerelmed, mint folyó, kiárad, |
átszakítod a gátakat, |
a nyelvek új hangot találnak, |
ugrál a szív, majd megszakad, |
új varázslata van a tájnak, |
valószínűtlen virradat. |
Érezni a lét szívverését, |
hegy és völgy megrendül bele, |
a nap meglódult, lobog és ég, |
fehér lángod játszik vele, |
s az éjszakában sincs sötétség, |
csak szerelmed tűztengere. |
|
Tégy engem tűzzé, hadd lobogjak, |
gyönyörű tűzvész legyek én, |
lángba boruló házsoroknak |
tüze a város közepén, |
miközben sorra tüzet fognak, |
akik csak káromkodni szoktak, |
a csüggedők, az elbukottak, |
és föllángol az új remény. |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1990. |