ElőzőKövetkező

      PÜNKÖSD

 

Szerelmed, mint folyó, kiárad,

átszakítod a gátakat,

a nyelvek új hangot találnak,

ugrál a szív, majd megszakad,

új varázslata van a tájnak,

valószínűtlen virradat.

 

Érezni a lét szívverését,

hegy és völgy megrendül bele,

a nap meglódult, lobog és ég,

fehér lángod játszik vele,

s az éjszakában sincs sötétség,

csak szerelmed tűztengere.

 

Tégy engem tűzzé, hadd lobogjak,

gyönyörű tűzvész legyek én,

lángba boruló házsoroknak

tüze a város közepén,

miközben sorra tüzet fognak,

akik csak káromkodni szoktak,

a csüggedők, az elbukottak,

és föllángol az új remény.

 
 

 

 

  Nyitóoldal Versek ABC rendben   Minden jog fenntartva.
Copyright © Kovács Gábor, 1990.
 

 

 

Előző Ki a keretekből Ciklus versei Keretes változat Következő