CSODASZARVAS

Ott vágtat a gyönyörű állat, nyomában két gyönyörű herceg lovagol.

‘Huj, huj!’ üvölti Hunor herceg, ‘Hajrá!’ kiáltja Magor.

Vágtat a láng-agancsú szarvas, ligettől ligetig, értől érig,

nyilak zúgnak, de nem találják, tajtékos paripák el nem érik.

‘Huj, huj!’ Vágtat Hunor és Magor. ‘Hajrá!’ Lovaik véknya vérzik.

Vágtat a nap-homlokú szarvas, vadonról vadonra, bérctől bércig.

Határok hajnalodnak, síkságok elmaradnak, szelek tépik a fákat.

Csillagok csodálkoznak, sirályok siránkoznak, amerre a két fiú vágtat.

Köd gomolyog, csapkod a tenger. A szarvas a vízre kifut.

‘Huj, huj!’ Vágtatnak utána a háborgó hab színén a gyönyörű fiúk.

‘Hajrá!’ Had ébred, lándzsa csillog, fegyverrel fogad a part.

Hunor kezében körbe sújt a bárd, Magor öklében villámlik a kard.

Vert sereg omlik, asszonyok zokognak, a vének a városok kulcsait hozzák.

Hunor haragos, Magor mogorva. Hallgatva kémlelik a róna hosszát.

‘Amott, amott!’ A láthatáron lángként lobog a karcsú alak.

‘Huj, huj!’ A paták mennydörögnek. ‘Hajrá!’ A vadászok tovább viharzanak.

A Vereckei-hágón a nyihogó méneket vesszővel ütik-vágják.

Lángban a határ köröskörül! Lóval ugratják át a máglyát.

Bölény bődül vagy medve mordul — ‘Gyere csak, ha van hozzá merszed!’

Tiszán gázol, Dunán úsztat át a két diadalmas, gyönyörű herceg.

‘Ott, ott!’ Szalad a szarvas, agancsai közt viszi a Napot —

‘Huj, huj!’ Mögötte az üldözők hajszája robog —

‘Hajrá!’ Nyíl szisszen, összeesik, elérik, elvágják a torkát,

megnyúzzák, kibelezik, sütik a húsát tűzön a hunori-magori hordák —

De hol van agancsából a láng? Mi történt? Valami vár még?

Mi az ott? A ködben? Ami rezdül? A mozgás? Az a fény? Az az árnyék?

Utána, utána! A két herceg a lovakra vagdal.

Fut a szarvas, agancsai közt a tündöklő Nappal!

Futnak a paripák, nyomában a rejtelmes Lángnak.

‘Úgyis elérlek’ — mondja Hunor — ‘s akármi vagy, lángoló darabokra váglak.’

Futnak a paripák, nyomában a Megfoghatatlan Tűznek.

‘Ó titok’ — mondja Magor — , ‘érj utol engem, aki űzlek!’

‘Huj, huj!’ Mögöttük dobogva vágtat kun, besenyő és mongol.

‘Hajrá!’ Ozmánok, németek és oroszok vad nyargalása tombol.

És száguld a gyönyörű szarvas, nyomában két gyönyörű herceg lovagol.

‘Legyőzlek!’ üvölti Hunor herceg. ‘Ó győzz le!’ kiáltja Magor.

Láttatok engem? Az arcom Hunor arca. Ki vagyok én? Az arcom Magor arca.

‘Huj, huj!’ Énbennem fut a szarvas. ‘Hajrá!’ Énbennem dübörög a hajsza,

amikor álmatlanul fekszem, s a szívem zakatol, zakatol, zakatol.

‘Megfoglak!’ röhögi Hunor herceg. ‘Érints meg!’ zokogja Magor.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1998.