CSODASZARVAS |
Ott vágtat a gyönyörű állat, nyomában két gyönyörű herceg lovagol. |
‘Huj, huj!’ üvölti Hunor herceg, ‘Hajrá!’ kiáltja Magor. |
Vágtat a láng-agancsú szarvas, ligettől ligetig, értől érig, |
nyilak zúgnak, de nem találják, tajtékos paripák el nem érik. |
‘Huj, huj!’ Vágtat Hunor és Magor. ‘Hajrá!’ Lovaik véknya vérzik. |
Vágtat a nap-homlokú szarvas, vadonról vadonra, bérctől bércig. |
Határok hajnalodnak, síkságok elmaradnak, szelek tépik a fákat. |
Csillagok csodálkoznak, sirályok siránkoznak, amerre a két fiú vágtat. |
Köd gomolyog, csapkod a tenger. A szarvas a vízre kifut. |
‘Huj, huj!’ Vágtatnak utána a háborgó hab színén a gyönyörű fiúk. |
‘Hajrá!’ Had ébred, lándzsa csillog, fegyverrel fogad a part. |
Hunor kezében körbe sújt a bárd, Magor öklében villámlik a kard. |
Vert sereg omlik, asszonyok zokognak, a vének a városok kulcsait hozzák. |
Hunor haragos, Magor mogorva. Hallgatva kémlelik a róna hosszát. |
‘Amott, amott!’ A láthatáron lángként lobog a karcsú alak. |
‘Huj, huj!’ A paták mennydörögnek. ‘Hajrá!’ A vadászok tovább viharzanak. |
A Vereckei-hágón a nyihogó méneket vesszővel ütik-vágják. |
Lángban a határ köröskörül! Lóval ugratják át a máglyát. |
Bölény bődül vagy medve mordul — ‘Gyere csak, ha van hozzá merszed!’ |
Tiszán gázol, Dunán úsztat át a két diadalmas, gyönyörű herceg. |
‘Ott, ott!’ Szalad a szarvas, agancsai közt viszi a Napot — |
‘Huj, huj!’ Mögötte az üldözők hajszája robog — |
‘Hajrá!’ Nyíl szisszen, összeesik, elérik, elvágják a torkát, |
megnyúzzák, kibelezik, sütik a húsát tűzön a hunori-magori hordák — |
De hol van agancsából a láng? Mi történt? Valami vár még? |
Mi az ott? A ködben? Ami rezdül? A mozgás? Az a fény? Az az árnyék? |
Utána, utána! A két herceg a lovakra vagdal. |
Fut a szarvas, agancsai közt a tündöklő Nappal! |
Futnak a paripák, nyomában a rejtelmes Lángnak. |
‘Úgyis elérlek’ — mondja Hunor — ‘s akármi vagy, lángoló darabokra váglak.’ |
Futnak a paripák, nyomában a Megfoghatatlan Tűznek. |
‘Ó titok’ — mondja Magor — , ‘érj utol engem, aki űzlek!’ |
‘Huj, huj!’ Mögöttük dobogva vágtat kun, besenyő és mongol. |
‘Hajrá!’ Ozmánok, németek és oroszok vad nyargalása tombol. |
És száguld a gyönyörű szarvas, nyomában két gyönyörű herceg lovagol. |
‘Legyőzlek!’ üvölti Hunor herceg. ‘Ó győzz le!’ kiáltja Magor. |
Láttatok engem? Az arcom Hunor arca. Ki vagyok én? Az arcom Magor arca. |
‘Huj, huj!’ Énbennem fut a szarvas. ‘Hajrá!’ Énbennem dübörög a hajsza, |
amikor álmatlanul fekszem, s a szívem zakatol, zakatol, zakatol. |
‘Megfoglak!’ röhögi Hunor herceg. ‘Érints meg!’ zokogja Magor. |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1998. |