ElőzőKövetkező
 
   KEGYETLEN
 
Tudom, mitől döglik a légy:
a Chemotoxtól.
Amikor egy fekete gömb
arcomba bokszol,
 
előrántom a vegyi fegyvert,
le a kupakkal!
Pofán lövöm a fene dongót
nemes haraggal.
 
Csapkod az óriás rovar,
jajszava berreg.
A finomlelkű lírikus
nem ad kegyelmet.
 
Mint vadászfalka vágtatok,
mint bősz agárhad,
hej erre spricc meg arra spricc,
dögölj meg, állat!
 
Döglik szegény, mit is tehet,
halódva zümmög,
spriccemmel én, szadista rém,
fölé özönlök.
 
A szőnyeg csupa Chemotox,
rajta a dongó
összegubancolt fekete
rojthoz hasonló.
 
Jövel, kisseprű, kislapát!
Senki se vádol?
Kísértet kunkorodik a
papírkosárból.
 

 

 

  Nyitóoldal Versek ABC rendben   Minden jog fenntartva.
Copyright © Kovács Gábor, 2001.
 

 

 

Előző Ki a keretekből Versciklusok Keretes változat Következő