KEGYETLEN

Tudom, mitől döglik a légy:

a Chemotoxtól.

Amikor egy fekete gömb

arcomba bokszol,

előrántom a vegyi fegyvert,

le a kupakkal!

Pofán lövöm a fene dongót

nemes haraggal.

Csapkod az óriás rovar,

jajszava berreg.

A finomlelkű lírikus

nem ad kegyelmet.

Mint vadászfalka vágtatok,

mint bősz agárhad,

hej erre spricc meg arra spricc,

dögölj meg, állat!

Döglik szegény, mit is tehet,

halódva zümmög,

spriccemmel én, szadista rém,

fölé özönlök.

A szőnyeg csupa Chemotox,

rajta a dongó

összegubancolt fekete

rojthoz hasonló.

Jövel, kisseprű, kislapát!

Senki se vádol?

Kísértet kunkorodik a

papírkosárból.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 2001.