SZÓNOK

Fuss rajtam át, hass engem át,

teremtő lüktetés,

a földrengések nyelvtanát

lökd számra, mély Egész!

Túl, túl határon és szabályon

szavam rajongó lánggá váljon

és vágjon, mint a kés.

Onts színeket, bonts szirmokat,

mint egy őrült virág,

és zivatar és zuhatag

rohanjon rajtam át,

ontsd, ontsd az ismeretlen mélység

kráterfakasztó remegését,

a vulkánok dalát.

Mint madár, míg a napba hull,

még egyszer fölsikolt,

úgy szóljak, halhatatlanul

zengő fekete folt:

te csillag és csorduló katlan,

én színed alatt szakadatlan

keringő benti hold.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1985.