GOLGOTA |
Utána mennék, nem lehet. |
Álarc alá takarta már |
megkínzott homlokát, meleg |
arcát a sziklakő halál. |
Az égő lejtőn erre ment, |
mint vágásra vitt állatok – |
álarc mögé bújt odafent, |
kövek közt kővé változott. |
Miféle távol nyelte el, |
miféle táj-alatti táj – |
utána mennék – semmi jel, |
csak szélzúgás és félhomály. |
Kövek között kővé meredt. |
Üvölt a szél, és nincs erőm. |
Utána mennék, nem lehet. |
Üvölt a szél a hegytetőn. |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1964. |