ElőzőKövetkező
 
    GOLGOTA
 
Utána mennék, nem lehet.
Álarc alá takarta már
megkínzott homlokát, meleg
arcát a sziklakő halál.
 
Az égő lejtőn erre ment,
mint vágásra vitt állatok –
álarc mögé bújt odafent,
kövek közt kővé változott.
 
Miféle távol nyelte el,
miféle táj-alatti táj –
utána mennék – semmi jel,
csak szélzúgás és félhomály.
 
Kövek között kővé meredt.
Üvölt a szél, és nincs erőm.
Utána mennék, nem lehet.
Üvölt a szél a hegytetőn.
 

 

 

  Nyitóoldal Betűrendes versmutató   Minden jog fenntartva.
Copyright © Kovács Gábor, 1964.
 

 

 

Előző Ki a keretekből Ciklus versei Keretes változat Következő