GOLGOTA

Utána mennék, nem lehet.

Álarc alá takarta már

megkínzott homlokát, meleg

arcát a sziklakő halál.

Az égő lejtőn erre ment,

mint vágásra vitt állatok –

álarc mögé bújt odafent,

kövek közt kővé változott.

Miféle távol nyelte el,

miféle táj-alatti táj –

utána mennék – semmi jel,

csak szélzúgás és félhomály.

Kövek között kővé meredt.

Üvölt a szél, és nincs erőm.

Utána mennék, nem lehet.

Üvölt a szél a hegytetőn.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1964.