 | |
| |
| MADÁR RIKÁCSOL, LÁNY DALOL |
| Túl — s innen. Pörögsz, nem tudod bemérni, |
| nincs habarcsod, hogy fogd és befalazd, |
| a délkörök s az északfény kévéi — |
| sok és kevés. A mérték megfagyaszt. |
| Dob döng, dobog, a város agya döbben, |
| madár rikácsol, lány dalol, az éj |
| tűzben nyomul. Koncentrikus körökben |
| kering a Duna fölött arcod. Élj! |
 |
 |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 2002. |
 |
 |
 |
 |
 |