MADÁR RIKÁCSOL, LÁNY DALOL |
Túl — s innen. Pörögsz, nem tudod bemérni, |
nincs habarcsod, hogy fogd és befalazd, |
a délkörök s az északfény kévéi — |
sok és kevés. A mérték megfagyaszt. |
Dob döng, dobog, a város agya döbben, |
madár rikácsol, lány dalol, az éj |
tűzben nyomul. Koncentrikus körökben |
kering a Duna fölött arcod. Élj! |
Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 2002. |