Nincs külön hitvallásom. Hitem a Katolikus Egyház hite.

Mégis jónak tartom ezt a hitet úgy elmondani, ahogy bennem tükröződik. Nem követve sem liturgikus, sem biblikus sémát. Isten egyetlen, de szereti a sokszínű teremtésben sokoldalúan kifejezni önmagát.

Istenről beszélhet a lírikus is, a filozófus is, akár én is, dadogó és töredékes szavakkal, mégis érvényesen. Megpróbálom.

SZÉPSÉG

Hiszek a Szépségben. Hiszem, hogy minden gyönyörűség mögött még vakítóbb gyönyörűség vár, és a valóság ezerféle bűvölete a dolgok önmagukon-túli távlatában egyetlen és szuverén. Hiszek a megsebzett szépségben, amely föladja határait, és megszűnik, hogy legyen. Hiszek a Szépségesben, Aki Van.

ÖRÖM

Hiszek az Örömben. Farkasszemet nézek a frusztrációval, és örvendezem, mert a Szépségesben megszűnik a frusztráció. Farkasszemet nézek a fájdalommal, és örvendezem, mert a Szépségesben megszűnik a fájdalom. Farkasszemet nézek a félelemmel, és örvendezem, mert a Szépségesben megszűnik a félelem. Farkasszemet nézek a gonoszsággal, és örvendezem, mert a Szépségesben eltűnik a gonoszság arca. Hiszek az Emésztő Tűzben, amely salaktalanná éget, hiszek a Transzcendens Teljességben, amely tiszta, határtalan öröm.

MÁS

Hiszek a Másban. A Másban, amely nem az „ilyen” és „ez” szimmetriapárja, hanem öntörvényű és abszolút módon „más”, amelyből minden levezethető, miközben ő maga semmiből sem vezethető le; amelyre minden valóság visszautal mint forrására, ő pedig saját megoszthatatlan másságában áll fenn. Hiszek a Másban, amely nem „ilyen” és „ez”, de egyúttal sajátos és egyedülálló módon „ilyenség” és „ez-ség” is, mert meghaladja saját „nem-ilyenségét” és „nem-ez-ségét”, rendhagyó módon túlesik a határokon – és mégis belőle fakad minden rendezettség. Tagadom, hogy minden egy. Tagadom, hogy „ami odafönt van, megfelel annak, ami idelent van”. Abban hiszek, hogy a valóság azért ilyen, mert van Más.

HATÁRTALAN

Hiszek a Határtalanban. Nem vagyok bezárva határaim közé, mert ismerem Őt, aki túlemel rajtuk, és saját határtalanságának részesévé tesz. Ismerem a súlypont feladását, a kilendülést az ismeretlenbe, a tabuk elveszítését, a felszabadult nevetést. Ismerem a még-annál-is többet, akit nem lehet elnyomni. Ismerem a Lángot, amely áttüzesít és elragad.

SZENT

Hiszek a Szentben. A határtalan Szépségben, a határtalan Örömben, a határtalan Másban, akit nem lehet kimondani és leírni, de lenyűgöz és megsemmisít. Hiszek az Egészben, akihez képest még tört se vagyok, akihez képest a mindenség is semmi. Hiszek a Megközelíthetetlen Fényességben, akit a szeráfok „Szent, szent, szent” kiáltással ünnepelnek.

IGAZSÁG

Hiszek az Igazságban. Nem én csinálom az igazságot, az Igazság alkotott engem. Szólt nekem, megfogalmazta magát nekem, keresztre feszítették érte, de él. Hiszek a győztes Igazságban, a kötelező Igazságban, a velem rendelkező Igazságban. Hiszek az Igazságban, Jézusnak hívják.

TŰZ

Hiszek a Tűzben. A permanens pünkösdben, a határtalan Tűz-Lélek kiáradásában, a lángviharban, amelyben élünk. Hiszek a jelekben és csodákban, hiszek a dogmákban és rítusokban, hiszek az apostoli utódlásban és az oldó és kötő hatalomban. Hiszek az irgalomban és a szabadító szeretetben. Hiszek az epiklézisben és a transzszubsztanciációban, hiszek az új teremtésben és a test feltámadásában. Hiszek a boldogságban.